Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

lemek, mind e jeles, ritka külső alatt, mégis csak egy vaurien728 729 rejtezik! Míg azok lehoztak mindent, én a pamlagra vetem maga, s gondolataim messze szárnyaltak, egészen Szekrényessy útjáig. Ebéd után anyám, Resi s az én karomon szerencsésen lejött, s a pamlagra ült; csak utóbb feküdt le. A gyulladás, s a bajt növelő jajgatások még egyre tartanak; azonban az irritatio nem oly nagy; én minden kívánságát lesem — s a legfigyelme­sebb vagyok. Most terasz felett laknánk — de csak nincs itt Szekrényessy, hogy rajta zenét hozna! Estefelé, midőn réunion-ra sietének az emberek, a garcon mondá Resihez: „Nos, a kisasszony nem jön fel?” „Nem ám, mert az asszony beteg.” „Beh kár! Oly gyönyörűen táncol! S ennyit! De tán nem is örülne neki, mert szeretője nincs itt!” „Szeretője? Ugyan ki volna az?” „Na, Szekrényessy uraság.” „Bezzeg eltalálta! Ha ő szerelmes is kisasszonyomba, ennek mégsem tetszik!” „Ugyan bizony, mintha rosszul tenné, ha hozzámenne! Bezzeg jó úr az! S gazdag, igen gazdag. Ugyan van oka, vonódni! Én úgy ismerem, mintha testvérem volna!” Ej! ej, kedves barátom! Mily protektora támadt Ön­nek! Én este megvallom, alig válhattam ablakomtól, azaz Résiétől. A hold rezgő világa a csendes, tükörsima Balatont világítá s ezüstsugarai benne megtörvén, képét vissza sugárzák. Mennyiest vala balzsamos s puha a lég, tiszta a látkör — s gondolatim mily messze, mily magasra repültek! Az Istenséghez! Sorsom, létem intézőjéhez, s atyám szelleméhez! Délután Vojnitsné leányival volt egy fertályórára itt. Tegnap nem voltak a réunion-ban. Tercsi mondá, sok mondanivalója van, holnap még egy percre eljövend. Péntek, 30-án. Reggel Tercsim jött fel, minekután Vargáné, ki kalácsot és szőlőt, igen, édes szőlőt hozott, távozott. Sokat és sokról szó­­lottunk. Anyám szunnyadt. Tercsim mondá, miképp Szekrényessy oly rettentően szerelmes belém, hogy többé nem is ismeré magát, nem tudá, hol áll a feje. Barátai mindig kitréfálák, mindhiába. Tercsinek meg üze­netet küldött Frohamnn által számomra: „Kezedet csókolja, s bocsánatot s azt kéri, ne haragudnál, hogy ő még a réunion-on táncolt, hanem nagyon feltűnt volna, ha nem táncol.” Könnyűn mennék át e tárgyon — azonban midőn Tercsi távozott, kissé átjárá eszem. Szekrényessy könnyükkel sze­mében búcsúzott tőlem, hívém, mindjárt elutazik, s íme, ő mulat, táncol, holott én honn egész szentimentálisán töröm eszem rajta, s egyre várom a posta síp hangzását — tehát azért nem hallottam! Nem, valóban, ez köny-728 Semmirekellő (francia). 729 Védelmezője (latin). 178

Next

/
Thumbnails
Contents