Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
lem párszor körülsétált; most két Zichyvel megállapodtak, s én szerepet vittem, s kínomra nem menekülhettem soká. Barcza kisasszonnyal is voltam párszor; persze Ilkáékkal is. Fiáth Pistám696 csak nem jött! Az öreg báró Schmerzing igen kitüntetett, az ifjú mindig körülöttem szállongott. Végre megérkezett a cotillon. Szekrényessy oly finom vala, s anyám elejébe ült. Egy másik, látván anyám nem kedvezését, messze iparkodott volna tőle — azonban ez egyenes ember nem retten meg semmitől, s ömledezései helyéül éppen ezt választá, mondván, hiszi, anyám szívesen látandja, ha közelében vagyok. Azonba Resi rosszul tüzé ruhám nyílását, mely rendetlenség igen genírozott. Füzérem sem állott ínyem szerint. De mégis annyit választottak, hogy valóban Szekrényessyvel igen keveset beszélhettem. Egyre közben forgattak, annyira, hogy bosszankodni kezdék már. Feláldozám a dicsőséget, az idei Anna-bál elötáncosnéja lenni; azon kellemnek Szekrényessyvel jól kibeszélhetni magam — s íme nem sikerült a kívánságom. Anyám cotillon alatt haza ment. Szekrényessy e pillanatokat használá arany percekként. Keserge, hogy még egyszer sem szólhata velem egyedül, alkalmatlan tanúk nélkül; annyi mondanivalója van, annyi komoly mondanivalója, mit tanúk előtt nem lehet. Elkerülém sürgetését. Kére ismételve, mondanám csak egy szóval, szabad-e néki reményleni? Csak igen, vagy nem. Az ismertség rövidségével mentém magam. Ismédé, hogy imád, hogy bennem tudja ég, mi minden egyesül — hogy ideálja vagyok! Hogy legszerencsétlenebb. XIII. kötet 1841. július 26.-1841. augusztus 3. Július (nyárhó) 26-án Bosszankodtam; a legérdekesebb beszédbe mindig félbeszakíttatánk. Mikor kerül a sor reánk, arra mindig igen figyeltem, hogy ne adjak okot tréfákra. Az utolsó tour meglepő vala. Egy asztalon nagy virágbokrétákkal s szalagbokrokkal ékesített ág vala felállítva. Én szalagomat Gludovácz frakkjába tűzém, s nolens-volens697 kelle neki velem táncolni. Mondá, élte végéig őrzendi emlékül. Azonban engem annyi úr választott, hogy végül öt bokréta vala kezemben. Szekrényessy 696 Fiáth István, székesfehérvári táblabíró. 697 Akarva-nem akarva (latin). 170
