Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
tál urakkal jött; Tihanyra kocsiztak, bennünket is akartak persuadálni, vagy legalább engem kikérni. Anyám félt a borús időtől. Szekrényessy így nálunk maradt. Beszélőm neki az eseményt a honnkísérés végett. Igen keserítve vala, lovagiságába lett bizalmatlanság által; mondám neki, hogy korántsem az, hanem nálunk étiquette nem engedi meg s azért anyám itt sem akará! Kelle néki ezt mondanom, hogy pancsba ne hozzon. Eszembe jut, egy múltkori tévedés. Szerdán Szekrényessy mondá, Annára659 nem marad, kell néki engem kerülni. Éppen tánc után sétáltunk, Szekrényessy fel vala hevülve, s egy déclaration660 követé a másikat. Használám a pillanatot: „Annára hogyan állunk?” „Hogyan állunk? Hát úgy, hogy én Önt szívem mélyéből imádom!” — mond ő. „De én azt kérdem,” — mondám mosolyogva, kitérve — „hogyan állunk Annára?” „Hja, Annára?! Én azt nem hallottam volt — s így e tévedésből Önnek azt mondám, mit érzek, mi szívemet nyomá, e tévedésből Ön mindent tud!” Szekrényessy ma mondá: „Anyja sokkal inkább kedvez nékem; annak inkább kegyében állok, mint Önében.” „Csak azt ne higgye!” — mondám belevágva — „Akkor igen csalatkozik; bizonyossá tehetem Önt, hogy igen téved. Csakhogy én nem mutatok többet, mintsem érzek!” Végre befogtak. Chemisette-emet tüzém. Barczáné mondá leányának, segítene, mert, mondá, befűzve bajos. „Ó köszönöm!” — mondám könnyedén — „Az én fűzésem, nem alkalmatlan.” S mutatám, mily könynyen valék fűzve. „S nem is oly rettentően vékony!” — csodálá a nő. Szekrényessy mondá: „Ön most útkocsimat látandja; most csináltattam csak, igen kényelmes. Ó! Ha Önt ragadhatnám most vele Pestre!!” Hozzá Vargáné, s urak ültek, mi Barczáékkal. A sétán három kocsiból kiszállottunk. Fel s alá mentünk. De hűvös vala. Resivel lerendeltünk meleg ruhákat. A patikánál éppen vevém crispine-em. Alig haladunk pár lépést, anyám felkiált: „Ah! Riefkohl!” S valóban, ez őt üdvözlé. Remeken hajlottam előtte meg. A gúny, a hidegség, a dédain661 662 663 egy nemével; a legfeltűnőbb részvétlenséggel. Derra “ vala vele. Igaz! Már reggel Horváth zrzro Pepivel beszélgettünk, ez most is velük vala. Tüstént hozzánk társultak. Szekrényessyvel igen szíves valék, hogy lássa, nem vagyok hősnő. Azonban ez csakhamar eltűnt. Leültünk. Riefkohl mellém, Derra másfelől ál659 Ti. az Anna-bálra. 660 Vallomás (francia). 661 Megvetés, lenézés (francia). 662 Derra Antal császári királyi hadnagy Pázmándról, Riefkohl Rudolf barátja. Füredre is együtt érkeztek meg 1841. július 25-én hat másik katonatársuk társaságában. 663 Szentgyörgyi Horváth József császári és királyi nyugalmazott főhadnagy Tótvázsonyból. 163
