Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

Szekrényessy udvarlását elfogadom, azaz, hogy szíves, nyájas vagyok vele — lelkemre! Nem érdekel ő még eddig; de máris tisztelem, mint finom, művelt embert, ki nem túlzó, s kiben valódi lovagiság lakik. Társalgása tele ésszel, s én igen jól mulatok vele. Hazaérve, anyám haragudván, azzal akará részvétemet, s így tán hajlékonyságomat, megnyerni, hogy mondá, rosszul van; oly gyorsan is vett lélegzetet, hogy valóban félni kezdtem, hogy ez affektáció, vérét irritálván, még tán igazán is árthat neki. Kinn vetkőzém, s az ágyba sietek, hogy nyugodjon ő — én így is függhetek ábrándjaimon.

Péntek, 23-án. Már rég ágyamban fekvém tegnap — s nem jött álom szemeimre. Hogyan is? Oly eseményteli vala a tegnapi nap! Mennyi hasonlítás, mennyi eszme, mennyi udvarló — s mennyi forró, mély érzés ama Szekrényessyben — ez valódian szeret. Mennyi eszme jövőm felett! Válasszak-e? Előbb jól ki akarom azt választani, ki egyszer övének mondjon — ésszel, tapintattal; s csak azután magam átengedni azon érzésnek, mely őt boldogítja. Egy kis láng fellobban bennünk, egy meleg érzés elterjed bennünk, ha magunkat szeretve látjuk — magunkon állt, ezt azután hízelgett hiúság eredte örömnek elnevezni s kihűteni, vagy ésszel támogatni, annak határt nem szabni, magunkat egészen — ha az ész már jónak látja — ezen érzésnek átengedni, s azt aztán szerelemnek kanonizálni. Mi csak egyszer éltünkben szeretünk égőn, forrón, valódian — minden körülmény; minden kötöttség tekintete nélkül. Ha ez érzés, melyet csak pillanat, nem meggyőződés szülhet, elhamvadt, oda keblünk legszentebb, legtisztább, legégiebb érzelme. Mit ezentúl szerelemnek nevezünk, többé nem az! Szeretünk, igen, mint barátot; s ha tán felforr bennünk egy kis indulat, azt csak hiúság szüli — körülmények határoznak ilyenkor. Mások persze a könnyelműek, kik elhitetik magokkal, hogy szeretni nekik szükség — s az egyik tárgynál nehézségekre bukkanván, gyorsan más tárgyat választanak. Gindlyvel588 is az én legszentebb, legszüzibb érzésem elhamvadt — az valódi, első szerelem vala —, most talán, fontolva, hibát is lelnék benne — akkor nem! Azóta keblem kihalt, rideg, hideg, oda a kebel legmelegítőbb, legszentebb tüze! S úgy, mint őt, soha senkit nem fogok szeretni! Most már az ész közbecseveg; s amibe az keveri magát mindjárt kezdetén, ott határoz is. De én határozni nem tudok. Csalképen függök! Rózsás ifjúkorom hajnalát még egyszer visszavárom; azt várom, hogy szívem napja még egyszer felébredjen, az ő mele588 Gindly Rudolf, tegnelici földbirtokos, Etelka első, titkolt és reménytelen szerelme, akinek nősülése komoly szerelmi válságba sodorta a lányt.

148