Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
gítő sugaraival eltöltvén azon mondhatatlan kínos hideg ürességet, mely keblemben honol. Pedig meg nem fontolom, hogy annak égető sugarai már mind összeperzselék szívvirágaim gyenge bimbóit; hogy hamuvá égeték reményvirágaim gyökereit úgy, hogy ezek zöldülő leveleket soha sem hajthatnak többé. Első szerelmem szívem égető napja már minden összeégetett — szívem örömei rózsa bimbóit, gondtalan, búment ifjúságóráim nefelejcseit, ifjúkorom hajnalán zöldülő reménylevelkéket. Mindent gyökerestül hamuvá égetett; a hamu halomként fekszik most szívemben, s nehezíti a vér folyását, úgyhogy az nem szökell többé vidoran ereimben, s ha néha a bú erőt vesz rajtam, s a vér forróbban s gyorsabban kering ereimben, magával ragadja a hamuhalom egy részecskéjét — a hamu pedig erős s csípős, éget a vérben, s könnyüket sajtol szemeimből. Márpedig a hamuhalomból hogyan keljenek új virágok? Pedig szívem napja, a szerelem, csak viruló virágok felett akar hajnaliam — minek világítsa meg az összeégetett virágüszköket, minek vesse bíbor sugarait a hamuhalomra? Hogy azok még rémesebben láttassák összetöredezett szálaikat; hogy ez még ijesztőbben mutassa ormait? Én szerelmes soha sem leszek többé! De rendeltetésem mégis, magamat bár feláldozva is, másé lenni. Én csak tisztelni s barátian szeretni fogok. De a sok közül kit válasszak? A legjelesebb s ideálomat leginkább megközelítő kétségkívül Augusz. Én nem vagyok szerelmes belé, bár utolsó együttlétünknél, azon kis felforrás, melyet hiúság szüle, ezt el is hiteté velem. Midőn haliám, másnak jegyese, a bút nem szerelem, csak kedvenc ideám vesztése szülé; minekután csak meggyőződés, csak ész fog választani, természetes, hogy fájt nékem, hogy éppen azt, kit legjelesebbnek s így legméltóbbnak találtam arra, hogy magam neki adjam — éppen azt kelle elveszítenem. Ha szerelmes lettem volna belé nem foglalkoztam volna más ideákkal, mint Vojna, Riefkohl s többek, azaz, csak azon ideával, vajon nem volnának-e ezek is elég jelesek, hogy az összehasonlítást Augusszal kiállják? Szerelem nem hasonlítgat, nem hágy időt másokat észrevenni — ezt tapasztalám, midőn még Gindlyt szerettem!! Azonban Augusszal semmi — úgy hiszem, két év óta már szokhattam volna ezen ideához. Tehát mást kell választani. De kit? Kit az ész leginkább javasol; kiben leginkább egyesül szív; ész, elvek hasonlatossága, nemes, finom s gyengéd érzés, műveltség, helyes tapintat, túlzástól mentség vagyon, s mindezek felett, forró szerelem hozzám. S ez legyen ezentúl is kitűzött célom Nemtelen volna tőlem, ábrándokon csüggve, csak magamnak élni. Isten mentsen meg exaltatio-tól! Fáj nékem még azon gondolat, férjhez menni, de hozzá 149
