Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

cotillont Szekrényessy kérésére Csúzy lejté elő. Tudja ég! Mit mindent csevegett össze! „Nálunk még igen kevesen képesek felfogni a nő rendeltetése nagyságát, nemességét — egy lelkes nő lelke az egész háznak!” Ez már sokat ér s való, hogy keveseknek van ily szép fogalmuk. Tánc között mindig mondá, első szabály a táncos szemébe nézni — néha a hangászkarhoz közel betöltém kívánságát, azonban megvallom, ritkán, mert risquírozám582 hogy a felforró indulat őt tactusból583 kihozza, hogy a kiejtett „Ah!”-ot hallják, hogy a keblére szorítást látják. Ugyan különbözők báli udvarlóim! Schmerzing meleg, galant, csak engem látó, azonban mellette szorosan étiquettre-re584 néz, szerény, még kézszorítást sem merénnyel, Rónay kokett, mint azon tánc, melyben legfőképp kitüntetet figyelemmel van irántam, s pillantásaival, szépségével akar meghódítani. Igaz, nagyon szép, Miksámhoz hasonlít. A második francaise ma elmaradt; a kis Schmerzing nagy bánatára. Most a champagnerozó585 586 urak ma-CO£ __

gyárt kívánnának. Kissé hangosabb lön, anyám félni kezde. Zichyék hazamentek. Bár Semsey s Meskóék maradának, anyám mégishaza ment. Azonban egy váratlan udvarlóm támadt. Ma délben láttam egy négylovas hintót érkezni. Resi mondá, egy fiatal úr, kit a konyha feletti szobába vezettek. Este egyszerre egy „Jó estét!” kapok. Hátranézek — ott áll Gludovácz Pepi.587 Többé nem is távozott; valamennyiszer leültem, ő mellettem állott. Igen udvarias vala, társalkodása igen kellemes. Természetes, hogy ezen déclaré udvarlás igen feltűnt. Vojnitsékkal egyszerre távoztunk. Midőn az ajtóhoz érünk, mondám Szekrényessyhez: „Kérem, nyújtsa karját!” Ezt ő ki nem kerülheté, s én, egész természetesen szorosan anyám mellett maradtam; Pintér oldalomon haladott. Igen jól mulattam. Oly valami boldog érzés járja át minden tagjaimat. A lég oly puha, oly balzsamos, az emberek oly jók, oly egyenesek; én annyira kitüntetve látom magam valóban, ha úgy gondolkodom, mostani helyzetemet, sorsommal hasonlítom — én, annyira kitüntetve, annyira faiteírozva — s mégsem vagyok képes az egynek szerelmét megnyerni — valóban keserű játéka a sorsnak! Anyám felette kedvetlen — fumója soha sem ébredett annyira, mint éppen most. Ő mint Hugonnaynét akarna engem látni — s én finoman, de nyíltan mondám neki a nemet. Bosszankodik hogy

582 Kockáztattam (francia).

583 Ütemből (latin).

584 Illendőségre (francia).

585 Pezsgőző (francia).

586 Ti. magyar zenét és táncot.

587 Gludovácz József (Pepi) Pestről.

147