Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
• 393 r ki, s aztán a Vaskapuhoz siet. Könyvéről mondá, hogy valódi darázsfészekbe nyúlt, s kéré elnézésem, ha azt talán olvasni találnám. Ismédé azt is, mit néki írék: hogy részvétlenségünknek okai eddig csak ők maguk valának. Monda, hogy magyar íróink sokkal szívesebben írnak, mióta tudják, hogy mi olvassuk őket. Kérdé anyám, hogy én kitől tanulék oly jól magyarul, s ki fejté bennem annyira ki a honszeretetet, s a szeretetet nyelvünkhöz? Utóbb a nyilvános dinerekről lévén szó, mondá, miképp azokat nagyon célszerűeknek találja, mivel ott gyakran lehet oly szót is mondani, melyet talán a cenzúra nyomtatásban meg nem engedne; s mindig jobb, szívhez szólóbb s lelkesebb a szó az írottnál. Minden író munkáját általa olvasva kellene hallanunk, mivel csak ő tudja legjobban, mit gondolt ennek írásánál, mit akart vele mondani; az olvasó sohasem nyomulhat oly mélyen ideáiba. Monda, hogy igen sajnálja, hogy nem írhatott németül, mert minden fordítás veszt, igaz, de a magyarból leginkább, mivel a nyelv so pompos, s ez fordításban mindig dagályos lesz. Monda, ő sohasem érzett magában írói, költői hivatást, s amit mondott, csak azért mondá, mivel más senki szólott. A dinerről mondá, hogy igen kívánná, ebéd után bár nők is jelennének meg; neje s leányai is bizonnyal itt lesznek, s meghívott bennünket is. A gyűlésekbe is, mondá, akará azon rendszert behozni, hogy a részvényes nők bennük részt vettek volna: „De ez nálunk még nem megy, mi még igen burschikos-ok vagyunk!” Majdnem egy óráig volt nálunk — midőn felkelt, hozzám fordult. „Nem mondhatom Önnek, mennyire s mily kedvesen valék meglepetve sorai által; ezen szép stíl, ezen szép írás, s az egész, minden úgyszólván elégancé-t393 394 lehelt!” — mondá németül. „Oly bátor vala a grófot felkérni.” — mondá anyám — „S igen háládatos vagyok, hogy a gróf elfogadá.” „De jól is tette Ön! Én már családos vagyok, s ez által eine Art Respekts-Person!”395 Azonban egy szó követé a másikat, míg művész egyesületre s képemre is került a sor. Kinyitám az iplagot, miben segíteni akart, s mutatám képemet. Látám, miként egy pillantást az alatta álló tükrös almáriumba vetett. De most kérdé, mily kép az, mely homlokkal éppen ide néz, s arrafelé tartott. Követém. Midőn az ajtóhoz ért, mondá: „Szabad bemennem?” Megnézé atyám képét, kissé körülnézett a szobában, s végre ennek közepén megállva mondá ismét németül: „S Ön már régen nem írt!” „Hisz csak apróság volt az. Midőn idejöttem, gyakorlásul fordítottam franciából magyar393 Ez a könyv a Kelet népe. Etelka később olvasta. 394 Választékosságot (francia). 395 Egy respektálandó személy (német). 109
