Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A november 4-i szovjet támadás és az MSZMP restaurációs kísérlete
szolgálta, a lap december 10-i megszüntetéséig a forradalom utóvédküzdelmeinek országosan leghitelesebb legálisan megjelenő orgánuma volt, november 10-i száma pedig politikailag remekül megkomponált mestermű. A november 4-i szám Vörösmarty Szózatából vett mottója helyett e naptól József Attilától származó idézet állt a cím mellett: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk - és nem is kevés!" Attól a költőtől, aki egyszerre vallotta magát kommunistának és magyarnak, akit - bárha megcenzúrázva, de - zászlóként emelt magasra a kommunista hatalom, és akit elfogadott, nagyra tartott az egész magyar társadalom. József Attiláé mellett két név tűnik szembe a címlapról: Nagy Imréé és Szigethy Attiláé. A forradalom országos és helyi vezetőinek neve, akik képesek voltak meghallani és megérteni a társadalom szavát, és aszerint vezetni felelősséggel a közösséget. Az első oldal írásai címeikkel is a forradalom legjelentősebb vívmányait összegzik: a függetlenség kivívását, a munkástanácsokon keresztül a demokrácia megteremtését - és a nagy kérdést: Mi lesz ezután? 261 Sopronban is nehezen indult a kádárista konszolidáció, november 5-én folytatódott a sztrájk. A városi tanács október 28-a előtti vezetői együttműködést ajánlottak a nemzeti tanács intézőbizottságának, Zárai Károly azonban (aki november l-jén még a nagyimrés MSZMP-t kezdte szervezni) nem volt hajlandó egyezkedni: elzavarta Takács Endrét. November 7-én értekezletet hívtak össze a városházára, amelyen részt vett Zárai, Bognár Dezső tanácselnök, Bondzsuk szovjet városparancsnok, valamint az Ausztriából előző nap visszatért Katona Sándor százados. Katona óvott attól, hogy a forradalom előtt hivatalban lévő BM-osztályvezetőt, Horváth Lajos századost állítsák vissza a kapitányság élére, de Zárai az október 23-a előtti viszonyok lehető legteljesebb restaurálását erőltette. 262 A rendőrök azonban soraikban sem tűrtek meg egykori AVH-st, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a testület politikailag semleges legyen. Másnap Zárai is belátta, hogy (még) nem tudja érvényesíteni akaratát, így beleegyezett abba, hogy Katona Sándor legyen a soproni rendőrség vezetője, és elfogadta azt is, hogy a rendőrség soraiba nem vesznek vissza államvédelmiseket, és hogy a rendőrség politikailag semleges lesz. A kudarc beismeréseként Horváth Lajos százados elhagyta Sopront. Zárai restaurációs törekvéseit gyengítették a megyei tanács és a győri munkástanácsok tárgyalásairól érkező hírek, amelyek megakasztották a városi tanács restaurálását. A forradalmi küzdelem főszereplőivé, miként szerte az országban, Sopronban is a sztrájkot folytató munkástanácsok váltak, november 4-e után a MEFESZ (noha decemberben újjáalakult), politikai befolyással többé nem rendelkezett. Az egyetem itthon maradt oktatói ugyan november 5-én a tanítás november 12-i felvételét határozták el, ez azonban diákok híján csak szimbolikus gesztus volt. Az oktatók ugyanakkor ragaszkodtak a forradalom alatt létrehozott Soproni Egyetem megőrzéséhez. 263
