Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A november 4-i szovjet támadás és az MSZMP restaurációs kísérlete

ségét, ezért küldöttségük részt kíván venni a munkástanács legközelebbi ülésén, ezt Jobbágyék örömmel fogadták.

234 November 7-én reggel 8 órakor ismét összeült a vagongyár munkástanácsa, továbbra is teljes volt az egység a sztrájk folytatását illetően. A tanácsok képviselőinek beszámolója alapján felmerült, hogy a munkásság érdekeinek képviselete, valamint a tanács munkájának beindítása és segítése érdekében delegáltakat küldenek a városi tanácsba, mint a forradalom napjaiban a Győri Nemzeti Tanácsba. Tekintettel arra, hogy ez, valamint a sztrájk kérdése egész Győrt érintette, tíz órakor felfüggesztették az ülést, hogy délben a többi győri gyár küldötteinek jelenlétében folytassák a vitát.

235 Délután a munkástanács kibővített ülésén tizenhét győri nagyüzem mellett képviseltette magát a MÁV, a rendőrség, a városi és a megyei tanács, valamint a szovjet parancsnokság és az alakulóban lévő pártbizottság. Utóbbi delegáltját különösen kellemetlenül érintette, hogy szovjet tisztek jelenlétében került éles ellentétbe a munkásság képviselőivel, akik a pártot hibáztatták az ország katasztrofális gazdasági helyzetéért, és mereven elzárkóztak az elől, hogy a párt bármilyen szerepet kapjon a jövőben a gazdaság irányításában.

236 A munkástanácsok nem ismerték el a Kádár-kormányt, kijelentették, hogy csak Nagy Imrét fogadják el Magyarország miniszterelnökének. A megbeszélés ugyanolyan feszült légkörben folyt, mint előző nap, a küldöttek közbekiabálásokkal zavarták a felszólaló szovjet tiszteket, akik hol békés eszközökkel (ajándékként kérték a munka felvételét november 7-e tiszteletére), hol erővel (azzal fenyegetőztek, hogy „megtehetnék, hogy megszagoltatják velünk a lőport") igyekeztek rábeszélni őket a munka felvételére. A munkásküldöttek ragaszkodtak ahhoz, hogy nem veszik fel a munkát addig, amíg az ország más területein fegyveres harc folyik, egyben követelték, hogy a szovjetek tegyék lehetővé küldöttségek útba indítását, hogy hiteles képet szerezzenek a másutt történtekről. Vadas József beszámolt az előző nap délutánján a szovjetekkel folytatott tárgyalásról, és rendkívül heves vita után, annak ellenére, hogy a felszólalók többsége minden fenyegetés ellenére is kitartott a sztrájk mellett, keresztülvitte, hogy a munkát feltételesen, a sztrájkjog fenntartása mellett vegyék fel. Arra hivatkozott, hogy a szovjetek magatartása egyértelműen bizonyítja, hogy a sztrájk velük szemben nem lehet eredményes, az csak a magyar gazdaság katasztrófáját eredményezheti. A döntés a jelen lévő munkástanácstagokat is meglepte. A sztrájk felíüggesztésének fejében a szovjetek elfogadták a munkástanácsot a gyár (és kimondatlanul, de egyben a város) képviselőjének, ígéretet tettek a nehézfegyverzet kivonására, a magyar honvédség bevonására a rendfenntartásba (a következő napokban mindkettőre sor került), és arra, hogy nem szólnak bele sem a gyár, sem a város és a megye életébe. A munkásküldöttek elindulhattak Budapestre, Tatabányára, Dorogra, általában a dunántúli üzemekbe.