Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A november 4-i szovjet támadás és az MSZMP restaurációs kísérlete

ni, és kérték, hogy a munkástanács közvetlenül tájékoztassa a rádión keresztül döntéseiről a lakosságot.

226 (Hogy mennyire lehetett komolyan venni Sárosiék fogadkozásait, azt jól mutatja, hogy november 5-én szovjet katonai segítséggel a párt saját embereként a vagongyárból a forradalom napjaiban kiutasított Bánki Endrét állították a rádió élére, aki a munkástanács egyetlen közleményét sem engedte leadni.) Nem hatottak Sárosi újabb ígéretei sem, a munkástanács mindössze három kérdésben értett vele egyet: a párt korábbi megyei és városi vezetőinek félreállításában, az AVH újjászervezésének elvetésében, és abban, hogy Szigethy Attilát javasolják a megyei tanács élére. A munkástanács november 7-ét munkanappá nyilvánította, megerősítette a forradalom idején felfüggesztett funkcionáriusokkal szemben hozott határozatokat, valamint Jobbágy Kálmán vezetésével bizottságot küldtek a megyei tanácshoz, hogy Győr közellátásáról tárgyaljanak. Szalatnay Elemér, Fekete József és mások részvételével küldöttség ment a szovjet városparancsnokhoz is, minimumként a szovjet páncélosok kivonását, és Szigethy Attila sorsáról tájékoztatást követelve.

227 Noha a küldöttséget Szaló Lajos, a vagongyár október 23-i párttitkára, az ideiglenes megyei-városi pártbizottság tagja is elkísérte, a szovjet parancsnok nem volt hajlandó elismerni őket a munkások képviselőjének, ezért megbízottként két szovjet, valamint három magyar tiszt (egyikük vélhetően Krecz őrnagy volt) társaságában Szokolov alezredest küldte a vagongyárba tárgyalni.

228 A vagongyárban Szokolov alezredes a horthysta restauráció, valamint az amerikai fegyveres beavatkozás veszélyével indokolta a szovjet megszállást, tételesen elősorolta, hogy milyen hatalmas anyagi áldozatok vállalására határozta el magát a Szovjetunió a magyar nép megsegítése érdekében, és a munka azonnali felvételét sürgette. Szavait folyamatosan gúnyos morajlás, közbekiabálások kísérték, egyetlen megjegyzésével értettek csak egyet a munkástanács tagjai: amikor azt mondta, hogy „a magyarországi helyzet miatt a külföld erősen nyugtalankodik, és a magyar események nagy csapással lehetnek a nemzetközi kommunizmusra" - de ezeket a szavakat egészen másképpen értették a győriek, és másképpen Szokolov. Utóbbi tagadta, hogy a szovjetek deportálnák az elfogott magyarokat, amit a munkástanácstagok ugyancsak nem hittek el, és mentelmi jogot követeltek a maguk számára. Tájékoztatást kértek Nagy Imre és Szigethy Attila sorsáról, kérdéseikre azonban nem kaptak választ.

229 A vita holtpontra jutott, amikor Szokolov alezredes ragaszkodott ahhoz, hogy csak a munka felvétele után vonják ki a csapatokat Győrből, ezzel szemben a munkástanács kijelentette, hogy a szovjetek kivonulásáig nem