Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A Dunántúli Nemzeti Tanács

bv. alhadnagy fegyvere véletlenül sült el, miközben azzal megütötte az egyik ellenszegülő elítéltet, Kakuk felmentése azonban nem nyugtatta meg a kedélyeket Sopronkőhidán.

204 Ma már, a rendelkezésre álló források birtokában sem lehet kideríteni, mi is történt valójában, de tény, hogy a börtön forradalmi katonatanácsának elnökévé választott Hoós és az operatív tiszt Kakuk között nem volt jó viszony, Hoós többször beszélt otthon egy vadmadárról, akivel nem lehet kijönni.

205 Hoóst viszonylag szerették az elítéltek, ő volt az, aki október 28-án kiszabadította a túszként fogva tartott parancsnokot, míg Kakukot mindvégig akasztással fenyegették a rabok, a parancsnok nem is osztotta be október 31-én a foglyokra támadó egységbe, neki az épület tetején jelölt ki megfigyelőállást, de Kakuk önkényesen elhagyta helyét. Noha Hoós édesanyja és menyasszonya (utóbbi a soproni járásbíróságon volt bíró), hosszú küzdelmet folytatott az általuk hitt igazság felderítéséért, a rendelkezésre álló iratok szerint Kakukot még a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól is felmentették, miközben a bíróság Hoós hozzátartozóinak többszöri kérése ellenére sem hallgatta ki azokat a tanúkat, akik Kakuk ellen vallottak volna. Szerepet játszhatott ebben, hogy Kakuk az elsők között jelentkezett a karhatalomba, 1957. február 18-i kihallgatásakor nem védekezett, hanem ő támadta az ügyében eljáró katonai ügyészt, akit másnap karhatalmista társai is megszorongattak és a felvett jegyzőkönyv kiegészítésére kényszerítettek.

206 November 2-án a nemzeti tanács, amelynek ülésén részt vettek az üzemi munkástanácsok küldöttei, a DNT felhívása alapján elrendelte a munka november 5-i felvételét. A határozatot azonnal közzétették a hangoshíradóban. November 3-án reggel a konszolidáció nyilvánvaló jeleként az iskolákban megkezdődött a tanítás,

207 és megjelent a nemzeti tanács lapjának, a Soproni Naplónak első (és egyben utolsó) száma. A Dunántúli Nemzeti Tanács . gjz 1956. november. 1-én tartott ülésének határozata 1. A Dunántúli Nemzeti Tanács szükségesnek tartja a nemzetőrség minél szélesebbkörű szervezését és kiképzését, továbbá a szükségletek folyamatos biztosítására élelmiszer és egyéb tartalékkészlet gyűjtését és a szállítóeszközök üzemképes állapotának biztosításai. 2. A Dunántúli Nemzeti Tanács háromtagú elnökséget szervez és választ, amelynek tagjai: Szigethy Attila, Győr Horváth Endre, Tatabánya r * ' "^* Kemendy Pál ezredes, székesfehérvári hadtestparancsnok 3. A Dunántúli Nemzeti Tanács felkéri.a kormányt a határok fokozottabb ellenőrzésére. 4. A Dunántúli Nemzeti Tanács Nagy Imre miniszterelnök rádiónyilatkozatai alapján bizalmat érez Nagy Imre és kormánya iránt és a munkásság sztrájkjogának elismerése mellett a jelenlegi körülmények között a munka azonnali felvételét tartja indokoltnak. Felhatalmazza azonban az egyes nemzeti tanácsokat arra, hogy egyes feltétlenül indokolt esetekben a termelés csökkentéséhez, vagy egyes termelési ágak szüneteltetéséhez hozzájáruljon. Győr, 1956. nov. 2. — 10.30.