Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A Dunántúli Nemzeti Tanács

tájékoztatásának javítását, valamint egy dunántúli napilap beindítását szorgalmazta.

200 Győrött csak ekkor szólították fel a régi rendszer funkcionáriusait, hogy szolgáltassák be személyi fegyvereiket, és ekkor rendelték el, hogy jelentkezzenek az „államvédelmi tisztek, nyomozók és őrök felülvizsgálatra, ebben az esetben a nemzeti tanács garantálja személyes biztonságukat". Az addig a lövészezred laktanyájában őrzött ávósokat átszállították a rendőrség fogdájába. November 2-án késő délután Bán Róbert és Vasvári Ottó vezetésével Győrbe érkezett egy 43 fős Széna téri egység, amely Ausztriába készült fegyverekért. Bánék másnap találkoztak Szigethy Attilával, aki nem engedélyezte a csoport kiutazását.

201 A szombathelyi ifjúsági forradalmi bizottság küldötte, Avar László úgy tájékoztatta Szigethyt, hogy Szombathelyen még működik az államvédelem, és szabadlábon vannak az ávósok. Ezért ő megbízta Bánékat, hogy menjen :k a vasi megyeszékhelyre, fegyverezzék le az ottani állam védelmet, és vezetőit vegyék védőőrizetbe. Bánékat november 4-én reggel a szombathelyi határőr laktanyában vették őrizetbe a szovjetek.

202 Sopronban november 4-ig megmaradt a MEFESZ és a nemzeti tanács egymás iránt kölcsönösen bizalmatlan kettőse, az egyetemisták november l-jén is önálló delegációval vettek részt a DNT ülésén, mindkettő engedélyét beszerezte a már a forradalom előtt szervezni kezdett soproni lap az induláshoz. Noha a MEFESZ, elsősorban a pápai lövészhadosztály segítsége révén (ahonnan három teherautónyi fegyver, lőszer és kézigránát érkezett), nagy mennyiségű fegyverre tett szert, a diákok visszaszorultak a város védelmére hivatott katonai tanácsban (az irányítást a nyugati emigrációból visszatérő Molnár István vette át), és a kezdetben kizárólag főiskolásokból álló nemzetőrség is kezdett felhígulni különböző - sok esetben - kétes elemek bekapcsolódásával.

203 Sopronkőhidán október 31-ig tartott a zendülés, ekkor Nagy József börtönparancsnok megelégelte, hogy a rabok a felülvizsgáló bizottság munkájának megkezdése után sem tértek vissza zárkáikba. Elhatározta a zendülés fegyveres leverését, amihez a nemzeti tanácstól engedélyt, a határőrségtől pedig fegyveres segítséget kapott. Október 31-én délelőtt tűz alá vették a körleteket, majd az elítélteket beterelték a zárkákba. Az akciónak egyetlen halálos áldozata volt: az egyik rohamszakasz parancsnokát, Hoós László hadnagyot érte halálos lövés. A lefolytatott vizsgálat ugyan azt derítette ki, hogy Kakuk István