Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom győzelme Győrött

A város és a megye vezetői, valamint Tihanyi Lajos államvédelmi százados, a BM megyei főosztályának helyettes vezetője, délelőtt a tüntetők hívására átmentek a városházára, ott tárgyaltak a különböző delegációkkal.

71 Kezdetben Hortobágyi vezette a tárgyalásokat, ám ahogy egyre feszültebbé vált a helyzet, Markó Gyula megyei tanácselnök és Takács András pártbizottsági harmadtitkár vették át a helyét.

72 Menyhárt Miklós a városháza erkélyéről felolvasta a gyár követeléseit, ehhez csatlakoztak az üzemi küldöttségek. A tüntetők követelték, hogy pontjaikat juttassák el a kormányhoz. A hajtómügyáriak ragaszkodtak ahhoz, hogy megyei vezetők is legyenek a küldöttség tagjai. Hortobágyi vállalkozott az útra, de a tüntetők tiltakozására visszalépett, majd több pártvezetővel együtt Pozsonyba menekült.

73 (A funkcionáriusok menekülésének nem annyira a tömeg fenyegető magatartása, mint inkább saját gyávaságuk volt az oka. Hortobágyit ugyan kiemelték a Budapestre induló gépkocsiból, de egyéb sérelem nem érte.) Délelőtt 11 óra tájban a megyei tanács két gépkocsijával heten indultak a fővárosba: Markó Gyula, a megyei tanács elnöke, a pártbizottság képviseletében Takács András, négy gyári munkás (a hajtóműgyárból Menyhárt Miklós és Szabó Jenő, ketten a vagongyárból) és egy vasutas. A küldöttség nem jutott át Pestre, ezért a Kandó főiskola kollégiumából diktálták be követeléseiket telefonon. A tárgyalások idején a szónokok a városháza erkélyén egymásnak adták a mikrofont, a későbbiekben jelentős szerepet játszók közül beszédet mondott Tihanyi Árpád általános iskolai és Galambos Iréneusz bencés tanár, valamint az evangélikus püspökhelyettes és egy katolikus pap. A követelések zömmel megegyeztek az országosan elterjedt pontokkal, az egyházi felszólalók természetesen nagyobb súlyt helyeztek az egyházakat, valamint a vallásgyakorlókat ért sérelmekre. Közben tüntetők egy csoportja elindult, hogy csatlakozásra bírja a katonákat és a rendőröket. A Rákóczi laktanyánál csatlakoztak a reggel óta ott tüntetőkhöz. A lövészezred tisztjei, miután hiába szólították föl távozásra a tömeget, beengedtek egy ötfős küldöttséget, melynek tagja lett Török István. Törökék követelték, hogy a katonaság álljon a felkelt nép mellé, és hogy menjenek velük a megyei főosztály lefegyverzésére. Fegyvert is kértek, ez elől Krecz őrnagy elzárkózott, de hozzájárult ahhoz, hogy fegyvertelen katonák, velük tisztek is, a tüntetőkkel tartsanak. A katonák egy csoportja, köztük az először a Himnuszt eljátszó honvéd zenekar, a tüntetőkkel a városházához ment, ahol Halász János százados, a parancsnok politikai helyettese bejelentette: a honvédség egyetért jogos követeléseikkel, nem fog fegyvert használni a tüntetők ellen, de megvédi a közrendet és a közbiztonságot.

74 A honvédség után a határőrség is bejelentette csatlakozá-