Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A forradalom győzelme Győrött
sát. 75 Már csak a BM megyei főosztálya, az ávó állt fegyverrel szemben a felkelőkkel. Egy másik csoport a lövészezredből a megyei főosztály elé vonult a tüntetőkkel, 76 csatlakozott hozzájuk a győri műszaki alakulat egy százada is. Oda 11 óra tájban érkeztek meg. A főosztály, amelyet Krecz őrnagy telefonon értesített a tömeg közeledéséről, 26-án már nem volt olyan elszánt, mint egy nappal korábban. (Az ekkor már Győrött tartózkodó Szigethy Attila is kérte őket telefonon, hogy ne használjanak fegyvert a tüntetőkkel szemben.) Az épület védelmét átszervezték: az állam védelmiseket a földszintről fólvitték az emeletre, helyükre rendőröket állítottak, vagyis ekkor már lehetségesnek tartották a felkelőkkel való tárgyalást is, nemcsak a lövetést, a tárgyalás esélyeit pedig rontotta volna, ha a küldöttségnek felfegyverzett ávósok mellett kellett volna elhaladnia. A hangulat pattanásig feszült. Az őrség készenlétben állt a lefüggönyözött ablakokban, a géppisztolyokat a tömegre irányították. Az utcán az önnön sokaságától megrészegült tömeg várakozott a laktanyánál elért sikertől, valamint a melléjük álló katonák jelenlétén felbátorodva. A követeléseket itt is Török István tolmácsolta: engedjék szabadon a letartóztatott diákokat és a politikai foglyokat, szüntessék be a fegyveres ellenállást. Tihanyi százados behívta tárgyalni Törökéket, azonban ők csak úgy voltak erre hajlandóak, ha a fegyvereket visszavonják az ablakokból. Miután ez megtörtént, Török a főosztályvezető irodájában megismételte követeléseiket. Éliás őrnagy (aki az épület védelmének a parancsnoka volt) vállalta, hogy megkeresi azt a diákot, akit az ávó foglyának véltek az emberek, és a tüntetők néhány képviselőjével elhagyta az épületet. (Szabó Béla, a börtön előtti összetűzés egyik halálos áldozatát Éliásék végül a kórház hullakamrájában találták meg.) Megjelenésüket a tüntetők a rendőrség átállásaként értelmezték, Éliást megéljenezték, különösen, miután sapkájáról levette a vörös csillagot. Közelebb nyomultak az épülethez, mire a tárgyalások majdnem megszakadtak. Török - miután az ablakból lecsendesítette a tüntetőket - Tihanyi századossal a cellákba ment, ahol elkezdték összeírni, hogy kit miért tartanak fogva. Ebben az időben tört be a tömeg az épület hátsó, garázskapuján, és özönlötte el az épületet, mire valamennyi foglyot szabadon engedték. Egy-két államvédelmi tisztet bántalmaztak, az egyiket kórházba szállították, ahonnan néhány nap után gyógyultan bocsátották el.
