Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

Előzmények

zott a hírlap. Háyt a Társadalom- és Természettudományi Társulat (TTIT) hívta meg, hogy beszámoljon az írószövetség forradalmi közgyűléséről (amelyen a párt akaratával szemben választottak teljesen új vezetőséget), általánosabban a magyar írók, vagyis a rendszer reformját legkövetkezetesebben követelő erők vitáiról. A Jóború-est iránti nagy érdeklődésen okulva a rendezvényt a kamaraszínházban tervezték megtartani, de már előzetesen akkora érdeklődés mutatkozott, hogy a helyszínt áttették a Felszabadulás Kultúrotthon mozitermébe, gondoskodva a hangosításról is, hogy akik nem tudnak bejutni, hangszórókon keresztül követhessék a vitát.

20 A túl nagy érdeklődés miatt a szervezők lemondtak arról, hogy az estre előzetesen meghívókat kelljen igényelni: a vita napján adta hírül az újság, hogy az eseményen mindenki részt vehet. Végül több mint ezren voltak jelen a rendezvényen. Az estet szervező TTIT vezetője, Pernesz Gyula, aki egyben a városi tanács népművelődési osztályának vezetője is volt, megnyitó beszédében Petőfi örököseinek nevezte az írókat, a szabadságért való kiállásukat tekintve legfontosabb cselekedetüknek. Háy Gyula a méltatást megköszönve egyértelművé tette, hogy az írók küzdelme nem irodalmi kérdés: „Azt akarjuk, hogy ebben a harcban az egész nép velünk együtt tartson." 21 Lendvai Mihály kifogásolta, hogy Farkas Mihály ügyében zárt tárgyalást szándékoznak tartani, „noha az egész ország közvéleménye egyhangúlag követeli a nyílt tárgyalást". Háy Gyula - aki meglehetős zavarba jött az éles kérdések nyomán azzal válaszolt, hogy Farkas Mihály tárgyalásán Rákosi, sőt a szovjetek felelősségére is fény derülhet, ezért „mindenki, aki komolyan akarja a haladást, a bizalom megteremtését, követeli a nyilvános tárgyalást".

22 Hangsúlyozta, hogy a szocializmust Magyarországon Középen is a nemzeti sajátosságok figyelembevételével szigetny Attila kell építeni, viszonylagos függetlenségben a Szovjetuniótól, miként Jugoszláviában, Kínában és Lengyelországban. Az esten a szovjet csapatok kivonásának követelése is elhangzott. A megyei lapban megjelent ismertetésben Bertalan Lajos szó szerint közölte Simon Lajos költő kijelentését: „szívesen látjuk szovjet barátainkat Magyarországon mint látogatókat, de a katonai egységek itt tartózkodását már nem tartom szükségesnek". A szovjet csapatok maradását pártoló felszólalóba a közönség majdnem belefojtotta a szót. Hangot kapott szinte minden követelés, amit a következő forradalmi napokban a magyar társadalom egésze a magáénak ismert el: a független, önálló magyar bel- és külpolitika, a nyílt és őszinte tájékoztatás a magyar uránérc sorsáról, a nemzeti adottságokat és a nemzeti történelmet figyelembe vevő út a szocializmus felé, a vallás szabadsága, Mindszenty József bíboros rehabilitációja, új választási rendszer, fugget-