Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom bukása Győr-Sopron megyében

hangosbemondóba, és megjelentették Rába címen újraindított lapjukban.

333 A gyárat több győri üzem munkástanácsa kereste fel, felháborodva a történtek miatt, Kéri József megyei ügyész pedig feljelentést tett az államügyészségen ismeretlen tettesek ellen nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás és valótlan hír terjesztésének vádjával. Hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy a bűncselekmény miatt ismét leállhat a termelés, ezért kérte „a tettesek megállapítása iránt a nyomozás legsürgősebb megindítását".

334 Ilyen előzmények után került sor december 14-én az ideiglenes intézőbizottság és a vagongyári munkástanács december 10-én elhatározott tárgyalására. Az álláspontok megfogalmazásán és azon a gesztuson túl, hogy mindkét fél kötelezte magát, hogy meghívja a másikat üléseire, eredményt inkább a vagongyáriak tudtak felmutatni, akik rászorították Lombost annak elismerésére, hogy hiba volt a munkástanács vezetői elleni támadás.

335 December 17-én a munkástanács Fekete József letartóztatása elleni tiltakozásul bejelentette, hogy Fekete szabadon bocsátásáig felfüggeszti a további tárgyalásokat.

336 Fekete József csak 1964 elején szabadult a börtönből. December 15-e, Fekete József letartóztatása volt a győri forradalom záróakkordja, noha a pártbizottság még ekkor sem volt elég erős és magabiztos ahhoz, hogy be merte volna tiltani a Bánk bán e napra meghirdetett premierjét. Mindössze azt tudta elérni, hogy a tiszteletjegyek jelentős részét Földes Gábor tervével ellentétben ne a munkástanácsok, hanem megbízható káderei kapják, és hogy Földes ne tarthasson beszédet az előadás előtt. December 15-e előtt a letartóztatott győrieket a munkástanács vagy a maga erejéből, vagy Kéri József, vagy valamelyik más szövetségese segítségével mind kiszabadította. Ez volt az első alkalom, amikor minden kísérlet eredménytelen maradt. A letartóztatás hírére azonnal küldöttséget indítottak a rendőrséghez, az ügyészséghez, a szovjet parancsnoksághoz, majd még aznap Budapestre is, a Legfőbb Ügyészséghez. Közbenjárásra kérték a párt képviselőjét, aki éppen a munkástanáccsal tárgyalt, megjegyezve, hogy „mind jobban lábra kap az a hiedelem, hogy az egész ügyet a pártbizottság csinálta."

337 A megyei tanács elnöke vállalta, hogy a letartóztatás ellen