Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom bukása Győr-Sopron megyében

A FORRADALOM BUKÁSA GYŐR-SOPRON MEGYÉBEN December 9-én a megyében győzelemként értékelték a hírt, hogy 20-án megkezdődik a korábban az AVH-nál szolgálatot teljesítők felülvizsgálata. A végrehajtó bizottságok és a munkástanácsok régóta követelték már, helyet igényelve maguknak a bizottságokban. December 7-i ülésén a vagongyári munkástanács Fekete József felvetésére azzal fordult a megyei tanácshoz, hogy a felülvizsgálatot úgy folytassák le, mint 1945-ben a csendőrök igazolását.

327 A rendelet természetesen nem tartalmazta javaslatukat, miként a felülvizsgáló bizottságba sem került be munkástanácsi küldött a megyei tanács megbízottja, a Legfőbb Ügyész által kijelölt ügyész, valamint a megyei rendőrkapitány mellé.

328 (Pedig a munkástanácsok együttműködési szándékát mutatta, hogy már december 20-át megelőzően adtak ki igazolást egykori AVH-snak, hogy az általa választott vállalatnál dolgozhat - amennyiben ezzel az ottani kollektíva egyetért.) Valójában ez a nap - és az ávósok igazoló eljárása is - a (győri) forradalom vereségének a kezdete volt. Az igazoló eljárásoknak ugyanis nem a bűnösök kiszűrése, hanem az állomány minél több tagjának átmentése volt a célja, akikkel heteken belül feltöltötték a rendőri karhatalmat.

329 Sajátos egybeesés, hogy hosszú idő után ez volt az első nap, amikor a győri rikkancsoknál már nem lehetett kapni a forradalom november 4-e utáni időszakának leghitelesebb lapját, a Hazánkat. Olyasmikre készült a karhatalom a megyei pártbizottság vezérletével, amik nem tűrték a sajtónyilvánosság felügyeletét. Szigethy Attila és Kéri József hiába utaztak több alkalommal Budapestre, hiába szerezték meg Szirmai Istvánnak, a Minisztertanács sajtóosztálya vezetőjének a támogatását, a lap sorsa megpecsételtetett.

330 Éppen ezen a napon, december 9-én vett lendületet a rendőri karhatalom szervezése. Vélhetően a tervezett 48 órás sztrájk és a várt zavargások letörésének szándéka, valamint a kézzelfogható eredmények felmutatásának kényszere vetett véget a kádárista megyei vezetés óvatoskodásának: az addigi, inkább politikai jellegű csatározások helyett elszánták magukat a nyílt harcra. December 9-én fegyverezték fel és öltöztették be pufajkába az első tizenhat pártfunkcionáriust, köztük olyanokat, akiket korábban a munkástanácsok követelésére Baranyai őrnagy elbocsátott a testülettől.

331 A 48 órás sztrájk teljes volt a megyében, noha a munkástanácsok vezetői, vezető testületei - a sztrájkszervezők ellen hozott rendelkezés miatt is - több helyen nem vállalták a döntés ódiumát, és titkos szavazással kérték ki a dolgozók véleményét. Nem hallgatták el, hogy a sztrájk idejére nem lehet bért számfejteni. A hajtóműgyárban a szakszervezet is segített a szavazás lebonyolításában.

332 Sztrájkoltak az éttermek és italboltok dolgozói is, igaz, ezek látogatottságát amúgy is erősen apasztotta a sztrájk büntetéseként ismét elrendelt szesztilalom. A sztrájk idején a vagongyári munkástanács több vezetőjét (köztük Fekete Józsefet, Vadas Józsefet) rágalmazó névtelen falragaszok jelentek meg az utcákon. A munkástanács írásbeli tiltakozását eljuttatták az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottságának (mert az a hír járta, hogy a röplapokat annak tudtával készítették és terj eszették), beolvasták a gyári