Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

megmagyarázhatom!” „Tehát gyorsan, a dologra!” „Előbb nem, míg ön nékem valamit meg nem ígér!” „Mit?” „Májusi költeményét en revange.”4'7 „Soha! Ezeket a rossz verseket, hogy jól kinevessen!” „Én? Előttem mindig becsesek lesznek, s csak azért is kérem, hogy valamit öntől bírjak!” Némely tagadások s debatte-ok437 438 után suttogám: „Hisz önnek úgyis adok valamit, fogadásom fejében.” „Csak semmi vásároltat! Bármily csekélység, legyen csak az ön keze munkája”. „Oly valami lészen, mi reményiem, önnek örömet okozand. De most hát ki vele, mit értett azon öt jegy alatt?” „Arra most sem hely, sem alkalom, arról majd Daruváron!” Aztán sajnálatomat jelentém balsorsa felett. Kérde. „Majd arról is Daruváron.” — mondám pajkosan. Evvel a Casinóhoz értünk, hol ismét mellettem maradt, míg Welsberg nem jött érte. Lóri mellettem ül­vén, semmi érdekesről folyhatott a beszéd. A múltkor egy pár eseményt felejték feljegyezni. A múltkori Zemenyén létünkkor Rudi egyszerre dí­ványáról egy gondosan borított párnát vön elő, azt nékünk mint igen be­cses emlékét mutató. Gyönyörű arabeszkek s igen jól conserválva.4"19 Reményiem, képecskémet is így fogja óvni! Hogy Fritz akkor hadnagya szobájából nem távozott, természetes. Midőn haza érénk Fraknóból, tante Claire jött csakhamar, pedig éppen Bánfalváról. Mondá, miképp Sephine főudvarlójának vallja Rudit, s hogy az már háromszor Bánfalván lévén, ablakai előtt az udvaron szörnyű lancade-okat440 csinál, s minden módon igyekszik magát feltűnővé tenni. A múltkor az erdei malomnál441 mulat­ván, ő inasával galoppban hajtott fel a dombon, s őt majdnem lenyargalá, de tüstént lováról leszállván, bocsánatáért esdett. Anyám Sephine felfu­­valkodottságáért bosszankodott, én hahotára fakadtam s a dolgot nevetsé­ges oldaláról felfogván, azt úgy beszélém el, mint azt fraknói hegyi sé­tánkban Ruditól tudám meg. O tudniillik nevetve mondá: „Ön szép cousine-jának szörnyen szenvedélyesnek kell lenni! A múltkor Buirette­­tel Brennberg442 felé tettünk sétalovaglást. Az erdei malom fenyőligetkéje mellett már régóta443 pillantánk meg az országúton, lorgnonnal felénk tekintő fehér dámát, hogy nem képzeltük volna, hogy ő is már rég észre­vett! Azonban amint mellette erős trappban elhaladunk, ő az ijedtség egy 437 Cserébe (francia). 438 Viták (francia). 439 Megőrizve, megtartva (latin). 440 Futtatásokat (francia). 441 Az „erdei malom” Bánfalván (Wandorfon) túl, a brennbergi út mentén állott. 442 Brennberg, híres bánya Sopron vármegyében. 443 Ti. korábban. 77

Next

/
Thumbnails
Contents