Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

geste-jével444 halálsápadtan hátrarohan s a harag legnagyobb kitörésével felénk kiáltja: „Legalább engedjék meg uraim, gyermekemmel áthaladni!” (Mily őrültség ily komédiát játszani! Hisz, ha elhaladtak, nyugton mehet tovább.) Tudtam, nagy fachée-ja lesz, mert dühödőnek látszott. Pár lépést megfordultunk hát, s kérdtük a halálsápadtat, nem lett-e baja? (de nem szállottak a lóról le).” Midőn Sephine-t ma hazakísértük, a hallgatni nem tudó tante Claire mondá Sephine-hez: „A múltkor az nem inas, hanem Buirette báró volt. Azt is állítá, lorgnonnal néztél, így nem hihették, hogy őket észre nem vetted.” „Én az erdőben lorgonnal? Sohase viszem magammal!” Nem akarta megvallani azon tettetést, mintha észre nem vette volna őket. „Miért nem?” — mondám mosolyogva — „A kilátások végett én is viszek mindig lorgnont magammal sétáimra!” „Ich will es auch gerade nicht in Abrede stellen.”445 — mondá — „De bizonyosan nem tudom!” S mondá aztán, hogy mindjárt bocsánatért kérték, de szót sem, hogy Rudi leszállód volna. Már látván, hogy én a dologról értesítve vagyok, nem mert ennyire hazudni. Midőn a Neuhofból visszatérőnk, szó volt Fritzről, s hogy tán ősszel hadnagy lesz. „Jaj, akkor többé nem hívhatom Fritznek!” „Miért nem?” — mondá Rudi. „Mint tiszt!” — mosolygám — „Ha nékem valaki Rudolf!” „Mondaná!” — mondá ábrándosán s gyorsan reá — „Ha ön engem így szólítana!” „Pedig nálunk szokás az, a jobb ismerőseket keresztnevükön szólítani.” „Engem még soha senki sem szólított így.” „Dehát tavaly, midőn honn volt?” „Igen, rövid ideig tartózkodtam, de igaz mégis!” S elbeszélő most, hogy egykori játszótársnéjával, egy 19-20 éves leánnyal tréfából régi barátságukat megújítván, a tegezést is szőnyegre hozta, hogy a tréfán kapó leány utóbb minden „te”-nél fülig pirult, s hogy ez annyi nevetésre nyújtott alkalmat. Egy-két igen finom, tréfás célzásomnál ezen eseményre, soha sem nézett szembe s bármint igyekvék magát összeszedni, zavart lön — jó! Majd felhúzni fogom őt néha, a — mint vélem —, őt kissé érdekelt leánnyal.

6-án. Délután anyám rokonaival kiment a jezsuita malomba, egész nap téglázván,446 fáradt valék, s így téglázás ürügye alatt honn maradék. De jó orrom volt ám! Ezek a legerősebb zápor alatt, térdig átázva értek haza. A kiküldött esernyők őket már nedvesen érték. Csakhamar vetkőztek.

444

445

446

Gesztusával (francia).

Egyáltalán nem fogom, (német).

Ti. vasalva.

78