Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

kipillanték a virányos mezőkre s gondolám: „Mily szép sors: boldogságot, örömet s éket hozni ily parányi lakba, azt édenné varázsolni — bár tartós volna az éden!” A felhő elvonult — bár éltem minden fellege vonulna így el! „Te fogadásod elvesztőd.” —jegyző meg anyám. „Semmi!” — mondám könnyedén — ’’Discretiora volt! Majd románcot éneklek neki!” Azonban agyamban felforrt a gondolat, emléket néki nyújtani, állandóbb emléket a mai napra ama vadrózsánál! Szép barnája homlokára éket fűzni? De mondá egyszer, nem kedveli. Végre határozattá lön az eszme: valamit rajzolni. O a csúnya, durva szentképeket paraszt házinőjétől nem tiltá ki szobájából — legyen csinosabb éke! 7-kor értünk haza. A Zemenyén nem ivott tejet itt nyeltük le, s én tüstént kiszemeltem egy csinos képecskét az Aurorából: rózsát nyújt az arab hölgy az alant ülő dalnoknak. Hisz ő is dalnok.

Július

1-jén. Délután város körül s a Casinóhoz, itt Chemel társult hozzánk.

2-án. Reggel fürdeni s boltokban. Délután Chemel jött, kivel a jezsuita malomba43' mentünk, hol igen jól aludttejjel lakoztunk. Itt egy öreg tiszt, s két fiatal gyászos leánnyal találkoztunk. Új tünemények.4’3

5-én. Délután Neuhofba, itt Sephine-t tegnap érkezett férjével s kisdedével432 433 434 találtuk. Julius nem igen fényes megismerési scenát435 játszott, ellenben Sephine szorítgatá kezeim. A többiek közt Rudi is már ott ült Sephine mellett. Mintha észre se vettem volna, úgysem tudom bizonyosan, a szép nő vagy Lóri mellett ült-e? O mindjárt székét eleimbe vivé s nem is távozott többé. Sokat szólottunk Fraknóról, de Lóri hallgatódzott minden szótagra. Midőn Sephine elment, Mari s én tante Claire-rel kísértük. Visszatérve a többiek is távoztak, s anyám Claire és Sophie s Pepi oncle-al előre menvén, Mari, én s Rudi, utánuk ballagtunk. Anyám foglalkozott perceiben436 kérdém őt, mit értett gúnykölteményében azon öt betű alatt, melyet bibliámban lelni akar? „Valahára! Én önt kíváncsivá akartam tenni — én annyit függeszték erre az öt betűre, annyi reményt, annyi kétséget! Én vágyva égtem azon perc után, melyben ezt önnek

432 Az ún. Schönherr-malom.

433 Ti. ismeretlenek.

434 Polzer Lajos (Louis) lovag, illetve idősebb fiuk, Polzer Gyula (Julius).

435 Színpad, ámítás, komédia — itt: játék (latin).

436 Ti. amíg anyám mással volt elfoglalva.

76