Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
30-án. Mily feszülve várám már régóta ezen napot! Mennyit ígérék magamnak róla! Hogy várakozásom nem ment tökélyes teljesedésbe, annak nagy oka Lóri, ki — fájdalom! —, reá chevalier nem jutván, többnyire mellettem gugorgott. 3 órakor keltem fel, egy gyönyörű reggel! 5-kor Horváthné már itt volt kocsijával, vártuk a másik kocsit, mely azonban az összebeszélés40* dacára mégsem jelent meg, hanem maga indult. 2/4 6-kor gördíttettünk408 409 mi is el. Erős szél fújt, fel kellett a kocsit húzni. Zemenyére érve megálltunk Rudi lakása előtt. Inasa mindenre „Weiss nicht”-tel410 felelve, csak mondhatá, hogy ura s Fritz Betelsdorfon vannak. Bosszankodtam kissé a kútba esett likőrözésen, azonban reménylém, hogy tán találkozunk a jómadarakkal. Nem is csalatkozám, alig haladánk egy párszáz ölt, a haza marschirozó Fritzet pillantjuk meg. Kocsinkhoz jőve, mondá, execution411 voltak, s hogy csak lóra ül, s utánunk siet. Betelsdorfba érve élőnkbe jönnek lóháton Rudi, Stanzi és Welsberg.412 Köszöntöttek, mi tovább mentünk, megálltak, pár szót váltottak. Rudi megfordult s kocsinknál termett. ígéré, amint átöltözködött, tüstént más lóra ülve utánunk siet. így vígan haladtunk tovább, míg Fraknóba érénk. Kiszálltunk s egy gyönyörű kilátásokkal kínálkozó, de szörnyen kövecses s meredek gyalogúton folytattuk vándorlásunkat. Én őzként szőkék fel s a többieket bevárván, gyönyörködém a bájos vidék szemlélésében. Felérve már a kevéssel ezelőtt sokkal jobb, de nem annyira bájos úton érkezett négy nőt leltük. 9 óra vala. Pihentünk kissé s éppen szándéklottunk a Rozália-kápolna413 felé venni utunkat, midőn az eddig hiába őket kereső szemek urainkat pillanták meg. Péchy, Riefkohl, Welsberg voltak azok; első zöld angol frakkban, második tiszti öltözetben, harmadik kaputban. Anyám Horváthnéval visszamaradt, mi egy parasztnőt előttünk jártatva indultunk. Budayné és Schárffenbergné csakhamar elfáradtak az igen meredek, s pataktól öntözött úton. Visszafordultak hát, s mi azon nővel s Horváthné inasától követve, folytattuk a regényes utat, s pedig ily renddel: első Mari Péchyvel, második én Rudival, harmadik Louise Welsberggel. Társatlan Lóri majd Marival, majd velem járt, s többnyire utóbbit — bár Marival ment volna. Ez sokat is kérdett 408 Ti. megbeszélés. 409 Ti. indultunk el. 410 Nem tudom (német). 411 Gyakorlaton (latin). 412 Welsberg gróf, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje. 413 A Rozália-hegyláncon álló Loretoi Mária-kápolna. 71
