Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

herceg hajnalkor tüstént ismét felült, hogy a kapitány temetését kísérje; nem imádandó-e ez? Nyilván még egy kapitány tetemét sem kíséré még főherceg! Az ezredes, Nassau, és számtalan tiszt sietett fel, így hát zenénél csak Whyss, Batky s szolgálattevő Rudi s a ma szüleivel Nagylózson371 volt Fritz jelentek meg. Grill s Rödem csak fel s alá járkáltak. Igaz! Wemhardt is itt volt, Rudi csak percre átment Smidékhoz s Terézt felhúzta Nassauval. Ez maga s Dorsner372 is értesíték, de ismét hamar visszatért s mindig oldalam mellett álla, s igen mulattató volt. Tegnap mondá, hogy Fritz valami igen csinosát rajzolt albumomba, azt is, hogy valaki arcképemet bírandja — s ez ő. Majd magamat megkísértem ezen képben, mondá. Kíváncsi vagyok. Ma az éjjel dörgött felséges égiháborúról folyt szó. „Gyönyörű látvány.” — mondá Rudi — „Noha megvallom, nem a félelem egy neme nélkül csodálom azt! Erős égiháborúban keletkezik azon perc, melyben hinni kezdek, mégis furcsa ezen hit! Bízni egy lényben, azt szeretni, attól reményleni s ezen nagy, ezen fönséges lényt még sem ismerni? Én igenis sokat fontolgattam ezen tárgyat, igenis sok borúst találtam benne, mintsem, hogy vakon hihetnék továbbá is, mert én nem vagyok többé vak, s mégis, égiháború alkalmával erős vonzódást érzek a hithez. Erősen megragad a hiedelem, egy nagy, egy dicső lény iránt, mely mennyköveiben hallatja magát!” „Bár így gyakran dörögne az ég!” — mondám félhangon, de nem minden reszketegség nélkül. „így ehhez is szoknék.” — mondá gúnyolva ő. „O, én szörnyen hitetlen vagyok.” — mondá — „De majd egykor azon fogok igyekezni, prozelitokat373 szerezni, különösen a nőnem körül.” „Ej, vigyázzon!” — mondám célzással — „Hogy ekkor netalántán ön győzettessék meg!” „Ez nehéz feladat volna” — válaszold mosolyogva. „Azonban ki tudja! Különben előbbi szavaim csak tréfából ejtém, én bármily rossz, bármily hitetlen vagyok magam, mégsem volnék képes egy gyermeki ájtatosságú kedélyt elrontani akarni.” — mondá reám célozva s oly mély pillanatot vetve reám, mintha mondani akarná: „Te csak így boldogíthatsz.” Igen örvende azon, hogy fürtjeimmel fülem mögött megjelentem. Újabban örvendetesen meggyőződék múltkori tévedése felett, s hogy valóban nem vagyok kacér. Most sok avancement van az ezredben: öt. A múltkori zenéről Xavo kérdé Marit, mint vagyok Rudival? Csak úgy, válaszold Mari, hogy ha tán Rudi dicsekszik szerelmével, úgy nagyon csalatkozik! „Isten

371 Nagylózs, német nevén Losing, község Sopron vármegyében.

372 Dorsner, a Sopronban állomásozó katonaság egyik tisztje.

373 Követőket, megtérteket (francia).

62