Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
Bevezető
Bevezető A Mediawawe Alapítvány jóvoltából 2004 áprilisában látott napvilágot Slachta Etelka 1838-1840-ben írt naplója („... kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. Közreadja: KATONA Csaba. Győr, 2004. 144 oldal), amely a leányzó által 15 kötetben összegzett naplófeljegyzései IV., V., VI. és részben VII. kötete anyagát tartalmazta. Bár ismétlés a tudás anyja, egyúttal az unalom atyja is; ennek jegyében e helyt, tekintettel arra, hogy a most közzétett naplók anyaga egyenes folytatása a korábban közreadottaknak, megkímélném az olvasót az akkori bevezetőben foglaltak ismételt átolvasásától. így a bevezetőben most csak a legszükségesebbek ismertetésére szorítkoznék. Ez a kiadvány Slachta Etelka naplói VIE, VIII., IX. és X. kötetének anyagát tartalmazza. A bejegyzések 1840 márciusától decemberéig keletkeztek, tehát bő háromnegyed év történéseit mutatják be az finomlelkü leány szemszögéből: soproni életvitelét és egy nagyobb lélegzetű pesti, illetve két rövidebb, bécsi útját, amik egy, a család anyagi helyzetét örvendetesen befolyásoló tényezőhöz kötődnek: az uralkodó Etelka elhunyt édesapja, Slachta Ferenc után 10 000 forint kegydíjat adományozott az özvegynek és leányának. Az érzékeny lelkú Etelka — aki egy ízben már-már megejtő bájjal állapítja meg magáról: „igen felötlő tünemény vagyok” — hasonló problémákkal küszködik, mint korábban. Érzelmi életét számos férfihez fűződő, plátói viszony határozza meg: korábbi szerelmek, pl. Augusz Antal iránt, a Sopronból Milánóba áthelyezett udvarló, gróf Vojna Félix emléke, illetve az „aktuális” udvarló, Riefkohl Rudolf, hannoveri ulánushadnagy, valamint a Sopronban állomásozó katonaság de facto teljes tisztikarának lelkes kurizálása szabnak irányt gondolatainak elsődlegesen. Fény derül első, korábban meg nem nevezett szerelme személyére is: a titokzatos félhomályból Gindly Rudolf tengelici földbirtokos személye bukkan elő, de az olvasót bizonnyal elgondolkodtatja az is, hogy vajon milyen ismeretség fűzhette Etelkát a Galathea hajó kapitányához, Mayrhoz, akiről az alábbiakat írja: „Pozsony tele a Galathea kapitányának szépségéről. A nők mind szerelmesek belé.” Hogy mi minden foglalkoztatta hősnőnket, annak illusztrálására engedtessék meg egy rövid idézet, amelyet Riefkohl Rudolf előző éjaszakai időtöltésével kapcsolatosan fogalmazott meg Etelka, akinek feltűnt, hogy Rudi mily visszafogott a közelében: „Nem volt pénze, 5
