Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
gott, min anyám szörnyen bosszankodott. Mari meg boldog volt, mert Hügel mondá neki, hogy Rudi minden alkalomkor pártját fogja. Még azt is tévé Hügel hozzá, hogy Rudi, foga egyre igen fájván, ő igen rossz kedvű: „Man hat Launen!”355 „Mily férfiú nem szeszélyes?” — mondá Mari. De most megvallom, Rudi igazán terhemre volt már. Az emberek már beszélgetni kezdenek viszonyunkról, mi számomra igen kellemetlen — s aztán nem lehet semmi, tervem igen ábrándos volt! Ha ismét jön, tán percre mégis ismét megnyerné s mihez vigyen ez? Múltkori álmom nem megy fejemből ki! Most ezen csekély sérv felett is annyit beszélnek itt! Urak szívsérvnek vélik tréfálva, nők, kik szép karcsú növésemért irigyeim, erős fűzés következésének állítják. Mindenki töri eszét, zaklatja nyelvét, egy parányi eseménykén, mely máson történt — hogy itt az emberek oly boldogok, ha másról szólhatnak! S reám, mivel különösen van szerencsém szemükbe tűnni, különösen is szeretnek híreket koholni! Nem, nem, kis város semmi számomra; igen felötlő tünemény vagyok. Nekem falusi magány s szíves vendégszeretet, vagy pedig nagyvárosi élet kell! Falusi magány! Igen, ha ezt elérhetném! Erősen áll bennem a hiedelem, Tónit bírni, ha mind úgy lesz, mint kívánom. Leikeink rokonszenvűek s én nem volnék az, ki vagyok, ha Tóni szívét meg nem tudnám nyerni. Ágnesra356 357 még három évig kell várnia. S oly fiatal lány számára való-e? De ha Csapóék fürdőbe mennek, mi őket nem látogathatjuk meg, én Tónit nem látom, akkor rózsaszínű reményem oda, szivárvány kilátássá alakul. Akkor Vojna — de ha ez visszautasít? Rudival éppen semmi; ha más parthie nem is találkozna, mi mégsem illünk össze s boldogtalanok volnánk mindketten. Legjobb lesz akkor úgy maradni, mint vagyok. A gúnyhoz, mellyel öreg leányok illetetnek, könnyen hozzászokni — s illetettnek-e azok vele, melyek magukat nevetségessé nem teszik? Minden csak a n cn savoir vivre-től függ! Persze, én mennyire boldogíthatnék oly férjet, minő Tóni, minő atyám volt! De más pokollá változtatná földi létemet; miért válasszam hát a poklot? Bárcsak már Pesten volnánk! Alig várhatom a történendő eseményeket! S lám, éppen mivel oly feszülten várom őket, semmi lényeges nem történend. A múlt farsangot is alig várhatám — s érdek nélkül tűnt le. Most is Pestről fogok visszatérni, kétségektől űzetve, amint oda utazék! O, ha jövőnkben olvashatnánk! 355 Az embernek szeszélye van — ti. Rudi szeszélyes (német). 356 Rosty Ágnes, a későbbi báró Eötvös Józsefné. 357 Tisztességtudástól (francia). 57
