Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

nem hiszem, nyilván csak mondá, hogy hiúságomnak hízelegve, engem megnyerjen. De ha igaz volna, én hazámnak új lelkes fiat szerezhetnék? Kárhozatos vallástalanságától is eltérni látszik, nyilván ez is csak színlettség. Azért óvakodnom kell, hogy addig szívemben ne olvashasson, míg én bizonyságot nyerek hidegvérűséggel felette. Köztünk egy neme a titkos megértésnek keletkezik. Leikeink rokonérzésűek, egyik a másikét érteni, felfogni látszik, anélkül, hogy véleményét szavakba öntené. Mind emellett szíves barátságnál maradhatna a viszony, csak ingerült kedélyemet tudjam ismét csillapítani. Stanzi a múltkor azt is mondá, hogy rólam néki olyasmi mondaték, mi öt első felhevüléskor szörnyű dühbe hozá ellenem, most azonban már megbocsátott. Nem akará emberek előtt mondani, hogy mi? De ígéré, hogyha megengedjük, nem sokára meglátogat s megmondja. Nyilván egy bolond pletyka. Örülnék, ha jönne, minél több jár a házhoz, annál kevésbé feltűnő az egyiknek jövetele.

27-én. Délután Wemhardt jött s néhány hevenyészete megmutatása után, mely mind meglepő hasonlatosságú, az én scizirozásomhoz is fogott. Meglehet, hogy eltalált, a physionomiát292 293 jól felfogta, de az egyes részek hibásak. Rudi és Fichtel is jöttek. A múltkori benyomás egészen eltörlődött, s ebből is láthatom, hogy az csak pillanatnyi felhevülés, semmiképp sem valódi érzés volt, mert egy oly csekély körülmény, minő egy felpattant alsó s orrig vörös felső ajak, el tudá egészen altatni a múltkori varázst. Ő Cenkre294 295 296 ment Széchényieket meglátogatni. Reggel Rohonczy Marimnak írtam, s holnapi kijövetelünket lemondám. Rossz volt az idő s anyám rheumatismusos lábával nem mert volt úgy kikocsizni — azonban délután egészen gyönyörűen kiderült s mi megyünk. Wemhardt, minekután már egészen lerajzolt, kék szemet akart csinálni. Sokat nevettünk, ismét tömeg udvariasságot mondott. Anyám este Nákó, Fichtel és Ocskayval whiztezett, én, míg még világos volt, magam a tükörben scizirozám. Az egyes részek jók, de a physionomia nincs felfogva. Estefelé Buday Lóri jött s ismét ment. En Jósinkánktól a gyönyörű béke nemtőjét olvasám — mily tömöttség, könnyedség, virágzás az előadásban, mily mély emberismeret s tapintat a beljegyek felfogásában, mily hasonló

292 Ti. vázlata.

293 Alkatot (görög).

294 Cenk (Nagycenk), község Sopron vármegyében. A Széchenyi családnak kastélya volt Cenken.

295 Reumás (latin).

296 Jósika Miklós báró (1794-1865), író.

45