Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

azon zavar? Hát miért valál éppen kíváncsi azon sorokat olvasni, melyeket már kívülről tudsz? Hát, ha már oly kíváncsi valál, miért nem találád oly soká, s zavarodban alig olvashattad azon kíváncsiságot ébresztett sorokat? He? Ugyan jól járt volna, ha Rudi verseit olvassa! Mindig mondja, őszintén kedveli. Most szép patscheba hozta volna, Ocskayék összezendültek volna vele — mert amiket róluk ír! A költemény tele gúny, tele ész és elmésséggel! Valódi gyönyör azt olvasni; sok gúny a magyarokat illeti, de ha az eszmét erőteljesen fogjuk fel, látjuk, hogy ő a nemzet gyengéit fogá fel — igaz, minden nemzetnek megvannak saját gyengéi — , de nékem, bármily forró is legyen hazafíságom, nékem, kit atyám tanított pártosság nélkül ítélni, nékem meg kellett vallanom, hogy mindaz, mit gúnya éles nyilával lövöldözött meg, azt meg is érdemié! Rólam, képzelém, több igazság, vagy tán félreismerés is hordatik fel — de kevés az, mi előfordul. Úgy vélem, tán valamit kihagyott — úgyis verscsinálásról van valami közbeszőve, mit akkor még nem tudhatott, mert a költemény tüstént bál után készült, én pedig az első verset csak böjtben írám secretaire-ben. Majd némelyek felől megtréfálom őt. Marinak mondá, csütörtökön bejön, akkor adjuk vissza, azon tulajdon aláírással, hogy megbocsátunk neki. A gyönge leány, ki más akaratját — maga szándékát s gyakran jobb meggyőződését gyakran megtagadva — szokta mindazt csak tenni — bármily rossz is legyen —, mit mások akarnak, mindenre kért, csak adnám neki vissza. De itt is náladnál tovább látok, jó leány! A költemény maschine233 234 papírra, aranyszélüre van írva — hát ebben is méltó, egy fash235 leány secretaire-jébe-36 záratni, azért készíté el oly csinosan, mivel ezt előre képzelé, s én ezen titkos vágyat, minden ellenvetése dacára is e müvét kezeimbe tartva látni, el nem értsem? Ó, de jó leány, te igenis prózai vagy, mintsem hogy e költői gyöngéd érzést megérthetnéd! O csak azért kéri azt vissza, hogy szerénységet színleljen, hogy azon örvendhessen, hogy én azt tőle kérem, s én ezen örömet eltagadjam tőle? Hát mire való a post scriptum237 számomra, az az első költeményére való célzás, ha nem azon szándékból, hogy ezt is megtartsam? Majd reá szedlek, te gonosz, észteli iijú! Bizonnyal birtokomban marad ezen észteli elme szüleménye, ha ez nem sikerülne, nem volnék az, ki vagyok! Mari elég bolond volt, Rudinak valamit Fichtel múltkori pletykájáról említeni

233 Pácba (német).

234 Géppapírra (francia).

235 Csinos (angol).

236 Levelezőszekrény (francia).

237 Utóirat (latin).

36