Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

itt létén, s hamar elfutott. Este anyám játszott oncle Misch, Fichtel és Ocskayval. Ennek neje elment, s mi leányok chevalier-nkkel igen jól mulattunk a másik szobában; mily tréfát űzött Rudi szegény Terézzel, szörnyű! De miért is olyan e leány! Mindamellett, hogy ő megérdemlé e bánásmódot, Rudit mégis megkorholom érte! Történetesen hallám, midőn Teréz Marinak súgá, hogy Xavo neki mondá, hogy mi egymáshoz akarunk menni, hogy mindenütt találkozunk, úgyhogy látni lehetett, hogy összebeszéltük egymást — úgy-e úgy? De azt elfelejté mondani, hogy Mari adá saját érdekére nézve titkon tudtára Tádénak, hogy hová megyünk, hogy ettől tudá meg Rudi, s hogy ennek semmiképp sem én vagyok oka, hanem Mari, ki szereti a kuplemét231 232 játszani s a tüzbe olajat önteni, anélkül, hogy képzelné, mennyi bús óráját köszöni ilyesmiknek! Én ezt hallva mélyen elpirulék; megvetés volt azon érzés, mely engem elfogott — csakugyan nincs egy féltékeny s irigy nőnél valami undorítóbb, valami gonoszabb! Később Julie-nek mondám nevetve, mert furcsa is vala, hogy ily véletlenül hallám oly közel hozzám azon szavakat. A jó leány kezemnél fogott s állítá, hogy csakugyan még senki sem jött ezen eszmére. Én igen keveset beszéltem Rudival, titkon szót se, ez gyanút ébreszthetett volna, így nem is kérhetém a verseket, tudja ég, mit képzeltek volna mindjárt. Azonban Marinak megsúgám, s annak át is adá azokat. A könnyelmű leány, ki, ha felmelegül, mindent ki szokott csacsogni, alighogy Rudi s Teréz távoztak mondá: „Ki sem fejezhetem, mily kíváncsi vagyok azon verseket olvasni!” S e mellett eile regardait Julie d’un aur si misterieux, melyet én jól értek, s mint olyast ismerek, mellyel valami titkosat közölni akar — a könnyelmű! Ilyesmit más ember orrára kötni! Keményen nézék szemébe, ő mélyen elpirult, s felfogom a félbeszakadt beszéd fonalát, gyorsan, s könnyedén mondám: „A Neuhof verseket? Hogy mit mondand hozzá Julie? Ó, hagyd el, csak unatkozni fog.” Mari mint petrificiálva ült, igen megrendíté ezen gyors fordulat, oly igen megzavarodott, hogy soká nem is találá a verseket. Julie kért olvasnók fel, s így is történt. Midőn egyedül valánk, Mari il faut faire bonne mine a mauvais jeu az általam tett gyors, ügyes fordulatot használni akarván, mondá: „Ugyan nevetnem kellett, te képzelőd, hogy Rudi verseit akarám olvasni?” Én mitsem válaszoltam, de egy tapasztalásom több van; nem kellene őt ismerni. O, jó leány, mélyen tudok én pillantani a szívekbe, bár annyival fiatalabb náladnál! Hát a beszéd fordultán, miért azon pirulás,

231 Ti. a kuplerájosnét.

232 Ti. fiatalabb vagyok nálad.

35