Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
az ősszel következett tűzvész alkalmával, ki továbbá elég szerencsés volt a báró Balítéleteit190 olvashatni, s pedig ennek minden sorát a legnagyobb lelkesedéssel, engedje neki, hogy egyike legyen a legelsőknek, ki abbeli őszinte, tiszta szívből fakadt örömét a bárónak kifejezze. Ezrek osztják ezen szent érzést velem, s nem lesz hazáját szerető szív, mely erősen s örömtelve ne dobogna e hír vételénél! De kedves báró! Ön sokat szenvedett; sok keserűséget vala kénytelen eltűrni; ne éreztesse ezt honjával! Ön azért szenvedett, mivel honját forrón, kiolthatatlanul szerette. Ne hagyja ezen érzést keblében kialudni! Ez eddig csak fogékony vala nemes érzésekre, ne adjon benne ellenkezőknek helyet! Mindenre, ami a báró előtt szent, kérem maradjon honja nemes, érzelemdús fia! Nemzetiségünk lankadni kezd, a szalmatűz füstbe megy, a hazafiság üres szó, ha nem keletkeznek nemes férfiak, kik hathatósan intik a magyart azzá lenni, mi valaha volt. Felemelkedni, igyekezni, hogy ne tűzze őt többé a gyáva szomszéd elméncségei, gúnyai tárgyául ki! Széchenyink191 192 nem az többé, ami volt — ő vissza hagyá magát ijeszteni azon hálátlanok által, kik ellene felszólalni elég merészek, elég balgák voltak! Ne adjon okot arra, kedves báró, hogy önről is ezt mondani legyünk kénytelenek! De óvja magát, ne hagyja magát ismét elragadni hazafisága forró árja által, tartsa magát meg honja javára, honfiai boldogságára — gondolja meg, hogy kipótolhatatlan veszteséget szenved a magyar önben! Ne vegye rossz néven, kedves báró, ezen soraimat; egy önt elragadással tisztelő, lelkesedéssel csodáló leány tollából folytak azok. Nem, hogy Önt keserítsék, de egy keblemben fakadó, kifejezhetetlen, aggodalom nemű érzés következtében! Bárha képesek volnának a báró keblét némileg megrendíteni, hazafiúi érzéseit szilárdabbakká varázsolni! Egy, a bárót forrón tisztelő, honja sorsát aggodalommal néző leány.” íme, azon sorok, melyeket nagy hazánkfiához intéztem! Nem tevém azokat fel, leírám, amit érzék, s bár az ész egyre súgja: tán felfogják leveled. Én azt mégis elküldöm — nem tudom, mily látatlan erő biztat, kénytet193 erre. Márton bátyámnak is meleg részvéttel írtam Wesselényink felett.194 190 Helyesen: Balítéletekröl. 191 Széchenyi István gróf (1791-1860).. 192 Ti. nem küldtem el. 193 Ti. kényszerít. 194 Feltétlenül összevetést érdemes Etelkának kora férfiideálja, Wesselényi iránti rajongása Kölcsey Ferenc unokahúga, Kölcsey Antónia hasonló — utóbbi esetében vélheteőn szerelemmé nemesedő — érzéseivel. L. erre: Kölcsey Antónia naplója. A 29
