Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
delem: ő a nekem szánt férj. Hazafiságomba ma mennykő ütött be, a Wesselényi-hír által — ez electrizált186 — s tisztítá a lomha rest léget, mely lelkem körül tespedett. Örömkéjbe árasztá lelkem! 4- én. Délután vásárra sétáltunk. Tegnap halt meg szegény Pejachevichné. Visszapótolhatatlan veszteség annyi szegénynek! Almodám, hogy a főherceg két kamarásával volt nálunk. Este anyám játszott Ocskay, Fichtel és Kriegsfelddel. Hozzánk Ocskay Mari jött. Jól mulattunk, noha írni vágytam volna. Tegnap Rudi mondá, hogy múlt vasárnap, midőn estélyünk után hazalovagolt, igen rossz, szomorú kedvű volt. Fájt neki leckém, költeményt csinált rá, azt is elhozni ígéré. Zichy volt nálunk. 5- én. Délután Horváthnéhoz mentünk, minekután Zichy Fritz már két órán át nálunk ült. Ezt bemutatta anyám az elsőnél. Ez Attemsné lakását fogadta fel, a volt táncterem gyermekszoba. Mennyi emlékezete a legkellemesebb óráknak van ide kapcsolva! Minden zugot megismertem, hol ama érdekes két cotillont táncolám Rudival, hol ültem Falkenhausen, hol Fritz-cel, hol üdvözölt hosszú távolléte után Péchy először — óh, hogy azon kellemes percek a múlandóság örvényébe sodrattak az idő által! Az erkélyről néztük Pejachevichné népes kíséretü temetését; annyi rokona közt egyik se kíséré! Pompás goutert adott. Kávé, tea, torta, aprósütemény, fagylalt. Budayék is ott voltak. A kis Gábrissal sokat játszottam, de rendkívül is szeret ezen gyermek! Hazaérve anyám tante Claire-rel whistezett, én Márton187 188 bátyámnak írtam, s Wesselényinek, mint következik: „Sopron, 3/5. 840. Tegnap hatott azon, engem örömkéjbe ragadó hír hozzám, hogy Ön, kedves, forrón tisztelt báró, vissza van adva hazájának, vissza nemzetének! Engedje meg egy fiatal leánynak, kinek alkalma volt a báró nemes feláldozását, csüggedhetetlen fáradozásait, kiapadhatatlan nemes érzéseit a boldogtalan vízár alatt csodálni, bámulni, ki utóbb elég szerencsés volt a báróval személyesen megismerkedhetni Csapó189 úr házánál, ki végül szemtanúja volt a báró nemes, nagylelkű elszántságának 186 Felvillanyzott (latin). 187 Slachta Márton, vélhetően Etelka édesapja, Slachta Ferenc fivére, pap Szatmáron (Szatmárnémetiben) vagy annak környékén. 188 Etelka az 1838 évi pesti árvízre utal, amikor Wesselényi az „árvízi hajós” nevet kiérdemelte. Etelka és családja ekkor özvegy édesanyjával Pesten élt, így személyes tapasztalata volt az árvízről, illetve a báró helytállásáról. 189 Vélhetően Csapó Dániel (1778-1844), 1827-1836 között Tolna vármegye alispánja, 1832-1834-ben országgyűlési követe. 28
