Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
pen úgy, miként mi ezt bírjuk, miként ez sajátunk, éppen úgy, ha sorsunk nem kedvez, bármily alávalókra születhettünk volna. S így az ember érdemei soha saját érdemei, hanem csak isten kegyének s felségének tulajdoníthatók. Én nem vagyok büszke arra, hogy teremtőm engem azon tulajdonokkal áldott meg, melyek tán más közönségesebb emberek elejébe tesznek. Én csak hálát adok neki, hogy ő ezen tulajdonok birtokába jutatott, s mi fő, hogy ő oly atyával áldott meg, ki mindezeket kimüveié, ki az elmét felvilágosítá s mindenekelőtt tiszta, de mély, minden szenteskedéstől ment, de soha el nem törülhető vallásosságot ültetett mint leghatalmasabb támaszt a balsors üldözései ellen keblembe. Igen, igen, oly atya volt ez, kinek párját sehol, sohasem lelhetni! Ki csak igenis korán elhalt, s kinek vesztése után csak felfoghatom én, mi volt ő nékem. Most egyedül tévelygek én, a legszebb csírákkal bennem, de melyeknek hajtását gátolom, hogy irány nélkül el ne korcsosuljanak! Oly tehetségekkel, melyek művelésűk által rendkívüliek kezdtek lenni; de melyek — nem lévén, ki fej lésüket továbbá vezérelné — lassanként elhalnak! Valóban, gyakran gátolom merész gondolataim ragadó folyamát, hogy megóvjam magam a legfélelmesebb, a legveszedelmesebb ellen: az exaltatiótól! Nem tudom eléggé fékezni szenvedélyességem, mely mindenütt ki akar tömi s a nagyvilág, mely engem oly hidegnek, oly érzéketlennek hisz, nem sejti, mennyi kínok dúlják keblem! Valóban,739 hogy exaltatiótól óvjam magam, bátortalanul, remegve azért, hogy tán mégsem diadalmaskodhatok magamon: a legfájdalmasabb tompaságba esem! S hogy mindezt megorvosoljam, erős támaszom kell! Ki úgy, mint atyám, irányt adjon létemnek, célt tűzzön ki, mely után törekedve, ki legyen mutatva, miképp s mire használjam, fordítsam tehetségeim. Igen, de ki volna inkább teremtve erre, mint Augusz? Vojna és Augusz! Ez azon két férfiú, ki atyámhoz legközelebb jön, de ennek nagyobb rangja mellett is, mégis Auguszé az elsőség, ő oly nemes, oly jó honfiú! Én nem maradhatnék oly férj mellett, ki kevesebb ésszel s műveltséggel bírván nálamnál, a férj jogait bitorolná, rajtam zsarnokoskodna s nekem parancsolni akarna! Ki engem mint sajátját, quasi740 rabját tekintve, mint ilyennel bánna. De inkább én nem is mennék ilyenhez. De ha valaki sokkal eszesebb nálamnál, oly lélek és észdús, minő atyám volt, oly művelődött, oly tanult minden, csak létező tárgyakban, akkor nem — mint Mari magáról mondja —, nem hogy szégyenelném magam, de inkább büszke volnék reá, csodálattal függnék 739 Ti. valójában. '40 Mintegy (latin). 143
