Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

20-án Reggel Sephine-hez sietvén, Lunkányival találkoztunk. Délután Bedekovitsnénál valánk. Este Puritánokba mentünk. Lutzer, Schober, Staudigl705 fenségesek.

Kedd, 20-án. Az estét Sephine-nél töltöttük.

Szerda, 21-én. Délelőtt királyunknál706 voltunk köszönni. Midőn beléptünk, zavarodva dörzsölé kezeit, s miután anyám háláját nyilvánítá, mondá: „Ist gern gschen! Oh, oh! Ihr Mann war ein treuer Diener, hab ihn sehr gem ghabt, hats verdient!” S reám nézve: „Und verzeihens: ist das Ihre Tochter?” S a válaszra: „Und sonst habens keine Kinder?” „Másodikom meghalt.” „Oh, Weh!” Erre anyám benyújtá Lajos707 708 kérelmi levelét. „Was ich thun kann, soll geschehn, den alten Herrn zu lieb schon! War a treuer Diener!” S éppen én is akarék kérni Lajos végett, midőn néhány lépéssel hátrált a fenség, mire távoztunk. De felejtém említeni, hogy kérde, min halt atyám oly gyorsan meg és hol? Azalatt, míg vártunk, egy barna gárdista egyre coquettirozott velem; ellenembe állott, majd pedig társai közé rejtvén magát, onnan pislogott rám. Zavarttá tőn ez. Emellett megvallom, nem aggalom nélkül várám azon percet, melyben beléptünk. Lajos főhercegtől soha legkisebbé sem zavarodtam meg, de ma szinte féltem. S erre jön királyunk példátlan kegye, leereszkedése, miképp emlékezett atyámra! Mily méltón dicséré őt! Mily részvéttel szólott róla! Valóban könnyek lopóztak szemeimbe! O, ha így mindenki őt látná, vele szólana, egy hang sem emelkednék ellene! Imádni kell őt kegyességében, igazságában, jóságában! Innen Bedekovichnéhoz mentünk, ki igen aimable volt. Délután Sephine-t látogattuk meg, kitől Postillon von Lonjumeauba mentünk. Schunk és Lutzer igen kellemesek; de Rótt, megvallom jobban tetszett Staudiglnál.

Csütörtök, 22-én. Ma este ritka gyönyörűt éldeltem. A várban Wemert láttuk, zárt széket vettünk az első parterre-ban. Nem akarom a darab érdekességét, nem Löwe remek, nem Enghaus709 igen derék játékát, nem Wilhelmi,710 Lucas, Koberwein és Wintersteiner játékát dicsérni; ez mind felülmúlhatatlan, s oly mély benyomást tőn reám, mely soha el nem enyészend! Nem lehet kifejezni azon érzéseket, melyet ily játék szül. S

705 Staudigl, Joseph (1807-???), a korszak ünnepelt basszbaritonja.

706 V. Ferdinándnak, az uralkodónak köszönték meg a 10 000 forintos kegydíjat.

707 Slachta Lajos, Etelka édesapjának közeli rokona, talán testvére.

708 Szinten (francia).

709 Enghaus, Christine (1817-1910), a korszak ünnepelt énekesnője.

710 Wilhelmi Frigyes, színész, a bécsi Burgtheater tagja.

136