Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

dultunk s a szellemdús nővel igen jól is mulattunk. A gyerekek igen kedvesek valának. Délben ebédre kiszállván, egy tisztes öregúr megszólítván mondá, miképp ékes német dialektusom, mindjárt meglátszik a külföldi. Mosolyogva mondám, miképp büszke vagyok magyar létemre, s így egy szó a másokat követve kisült, hogy ő a pesti könyvkereskedő, Heckenast Gusztáv atyja, s anyám testvérei iskolatársa. Közel városunkhoz a lovak megállván csak egy szíves plébános segedelme által mozdíttattak tovább, s így még szerencsésen haza érve, Marinkat már lakásunkon leltük. Ez Rudit nem is látá egész távollétünk alatt. Mily érzések között vagyok ismét honn, ki nem fejezhetem! Porba dőlt, megsemmisült terveim! Őt nem láttam! Tónival nem ismerkedtem közelebbről! S mégis, mind amellett édesítik némileg ezen keserítéseket, az emlékezet ama kellemes órákra, melyeket Pesten tölték. De ennyire célt téveszteni valóban fájdalmas.

Október

1-jén. Rudi ma meglátogató tante Claire-t. Hozzánk nem jött, nyilván félvén, hogy alkalmatlanul jön.

6-án. Ma és soha többé! Esküvém s megtartom eskümet! Délután anyám látogatásokat ment tenni. Ablaknál munkámnál, melyet névnapjára készíteni akarok, ülék, midőn Mari Rudit erre jönni látja. Ellenvetésem dacára kirepült, sőt beereszté. Zavarom, a legnagyobb volt, de mégis anynyi lélekéberségem maradt, hogy szalonunk belső ajtaját kicsukám s neki mondám: „ha valaki jön, arra siessen ki.” A mi ajtónkat bezártuk, midőn kinn csengetni hallánk s Rudi a szalonba menekült. Anyám vala. Mondá, hallá, Rudi van itt, s véli eljövend, kérdvén nem volt-e már itt? Zavaromat annak tulajdonító, hogy számára készülő munkánál meglepett. Azt elzáró, belépek szalonunkba s valóban jéggé dermedni gondolám, midőn a már rég távozottnak vélt Rudit az ajtó mellett állva látom! Mintha forró vízzel öntöttek volna le! Ha így anyám lépne be! Tudja ég, mi rosszat képzelt volna, holott csak Mari könnyelműségének müve ez! Gyorsan kiüzém, a belső ajtót becsukám s a képet, mint előbb, elejébe tevém. Almáriumomban kotorászván, mindazt nem vévé senki észre. Azonban míg még benn valék, már jött. Szörnyen bosszankodtam, mert mily könnyen lehetne így 702 703

702 Heckenast Gusztáv (1811-1878), pesti könyvkereskedő, könyvkiadó és nyomdász.

703 Heckenast Mihály (1774—1848), kassai lelkész.

134