Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

valakit szeretni s mindamellett máshoz menni, mivel dús?” Gondolkoztam, s végre mondám: „Úgy hiszem, az egyik bűn oly nagy, minő a másik!” „Ah, önnek igen helyes fogalmai vannak mindenről; ön mindent helyesen ítél meg, s csak azt kívánnám honának, hogy több, hogy sok ily nőt bírni legyen szerencsés! Ha honjának férfiai ily helyes tapintatú, ily felvilágosodott elméjűek, ily helyes nézetüek volnának, mi nem lehetne mind önnek gyönyörű honjából! De mondja, őszintén, ön valóban nem menne külföldihez?” „Soha!” — mondám melegen — „Oh ne higgye ön, hogy honom minden fia durva! Van elég művelődött, felvilágosodott, ki a külföldöt beutazva, keserűen s mélyen érzi mindazon hibát, melyben nemzetünk beteg. De még nem egyesült az erő, hogy a nagy bajt orvosolja! Hibázik a kormánynak lelkes, atyai közbenjárása. Előbb nemzetiségünket kell emelnünk, s aztán, ha ez erősen áll, haladnunk!” „Oh, de maradjon ön is e hazában!” — mondá Melkore melegen — „Bűn volna önt abból kiszakasztani akarni! Önt például vehetik a többi hideg, részvétlen nők. Ó, a mi nőink is olyanok, minő ön! Mennyi hasonlatosság van ön és ...” — most fennakadt — „De ön soha sem követhetne oly bűnt el, minő ő! Hallja! Én 19 éves voltam, s a világba léptem. Ekkor láték meg egy leányt, minőt azóta soha. Mi szerettük egymást, de ő egy koros, dús, gazdag férfihez ment, nem szülei unszolására — semmi egyéb okból, csak pénzéért. Azóta nem láttam őt, nem akartam őt látni, de mindemellett, hogy megvetnem kellene öt, mégis szeretem s azóta nem szerethettem senkit. Volt néha fantáziám, de hamar múlt; az egyiknek nagy a füle, a másiknak szája, a harmadiknak szeme nem szép, a másiknak keze, lába, szóval nem szerethetek mást! Utaztam, s nem felejthetém őt el — ön emlékeztetett reá. Óh, ha az ön jelleme az övé lett volna! Mi annyira értjük egymást, érzéseink, fogalmaink oly igen hasonlóak! Ó, én szívből örvendek, hogy önnel megismerkedtem, s ha 2-3 év múlva mint küldöttségi titoknok Bécsbe jövök, úgy reményiem, akkor a sors ismét összehozand!” S így még sok angol szokásról, Scott Walter695 munkáiról, s mennyire vívják ki ezek az elsőséget Bulwer696 müvei felett ki, de mennyire vesztenek külföldi előtt, mivel azon dússágát a nyelvszépségnek, melyet kizárólag bírnak, nem fordíthatni stb. volt szó. Most mondá, hogy a fiatal gentlemanek697 mind szolgálni akarván, nálunk üres tisztség sincsen. „Ezt hibásnak találom.” — mondám — „Hogy léphetni külföldi szolgálatba?

695 Scott, Walter (1771-1832), angol író.

696 Bulwer-Lytton, Edgar, angol író.

697 Úriemberek (angol).

132