Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

választanok azt nyughelyül, itt úgysem alhatván: ott ágy anyám, s lit de repos691 számomra készítvék. Én toilette-ben valék, de anyám levetkőzött, fél a hidegben odamenni — vagy tán más okból félt —, elég az hozzá, az oly szíves, előzős s hasznos kínálatot el nem fogadá. Mayr borúsan távozott, hogy ily hálátlanul utasíttaték vissza. Elaludni iparkodtam ismét — hasztalan! A roppant hőség s gyermekrívás gátiák azt. Cassiani kisaszszony sem alhatott, magamhoz kérém. Mellém ülvé, egész éjjel zenébe ható s ehhez tartozó minden tárgyról, úgy Cassiani életéről s egyéb különnemű tárgyakról csevegtünk. Néha nyílt ablakú toilette szobácskába osontunk, itt kissé lehűlvén, visszatértünk. Cassiani egy szellemdús, szerény s egy francia hölgy egész kellemével bíró leány. Igen mulattam, mégis sóvárogva vártuk a reggelt. 4 volt. Örömtelve ugrottam fel s éppen a napkeltét nézendő fel akarék sietni, midőn anyám ébredt s azt fésülni, öltöztetni kénytetvén, csak 5-kor futhattam fel. Mayr sietett tüstént hozzám. Sajnálkozását nyilvánítá, hogy kínálata el nem fogadtatván, kedvenc terve nem mehetett létesülésbe; már oly édesen képzele álmodhatni azon helyen, melyen én nyugvék, már oly büszke akart lenni kabinjára, melyben én tölték néhány órát, már mindent tökélyes kényelemre készíttetett, s mindez nem ment létesülésbe, mind hasztalan volt! Sőt állítá, hogy azért haladott egész éjen át, hogy kabinját nekünk kínálván, kinyugodhassam, alhassam Nevetve beszélém el, hogy semmit sem alvám. „S ön mindemellett oly szép, oly virágzó s friss! Valóban az álmatlan éj nem sejthető ily bájak mellett!” S ezt követé számtalan udvariasság s declaratio.692 Hideg volt, fel s alá jártam vele. Anyám jött, Mayr mellé ült. Én víg voltam, szöktem, sietve mentem fel s alá. Ekkor szőlőt hozatván, egy egész tányérral felettem. Mayr ezalatt mellettem ült, a régi udvariassággal, a régi kellemmel. Valóban Gindly emléke menthete csak azon őrülésből ki, hogy Mayrba ne szeressek; mert ennyire kitüntetve, ily páratlan szépségű, művelt, észdús férfiú által, valóban a hiúságot csiklandoztatja. Igaz, ő közös udvarló, de mindemellett engem valóban szeret. Ily pillantások, ezen ömledező tűz csak szívből fakadhat! Ezalatt kis angolom is feljött, szimpátiából hasonlag szőlőt hozatott, s midőn Mayr távozott, mellém ült. Az elmúlt éj felett nevetett sokat. Soká maradt mellettem. Helyet változtattam, Cassiani ült most mellém. Fázván fel s alá jártunk, karomba fogódzott — egy megvető pillanatával Szögényinének találkoztam. Vagy úgy? Hisz Igaz! Színésznővel nem szabad társalkodni! Felvilágosodott időnk691 Nyugodt fekhely (francia).

692 Kinyilvánítás — ti. nyíltan udvarolt (latin).

130