Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

le, s ezeknek egy hosszú sorát nem tarthatám fel! Ó, női gyarlóság! Túlzott szemérem! Túlzott féltékenység! Igaz, hogy a szerelem elfogulttá tesz, mert hideg fontolással gyermekjáték vala eszmémet tetté változtatni, s így roppantnak nézém a nehézséget, mely nem is létezett. Forró imába folytak könnyeim át — az ő neje egészsége visszanyeréséért! Nina mondá: „Ha özvegy lesz.” Isten mentsen meg attól! Nem kívánom többé öt bírni, mióta tudom, nem boldogíthatom öt. De látni! O, látni! Tiszta érzésem s önzés nélküli, s hiszem, ha látnám őt, boldogságában, gyermeke s nejével, könnyebbülne szívem a fájdalmas, mázsás tehertől, könynyebben zabolázhatnám meg, ezen fékezhetetlen indulatosságot, mely egyre feléje von, egyre az ő képét varázsolja előmbe. Én csak igenis boldogtalan vagyok! S mindennek anyám okozója! Rejtem könnyeimet, hisz annyi volt az ember, s titkom oly mély, oly bútól elsötétült zugába szívemnek honol. Sötétben ültem, összevonám magam s merően előmbe néztem. Helyet változtattunk. Mellém, egy vonzó, kellemes fiatal hölgy ült. Azonban én egyre magamba vonult maradtam. Fáztam. Szívem oly törött volt, benső tüzemet mind kilehelém forró könnyeimben, nem volt éltető meleg bennem. Lementem kajütünkbe. Itt ismét zavartalan egy zugba vontam magam Soká voltam itt, míg anyám értem jött. Felmentünk. Két fiatal szólott egymással. Mi mellettük elosontunk. Mintha megismernének, úgy néztek utánunk. Hengelmüller682 683 684 és Szalay voltak. Könyvhez nyúltam, még ki sem nyitám, jött Szalay. Mondá, lesé ezen pillanatot, hogy utóbb ne zavarjon. Említé, hogy látott többször a színházban, de nem mert feljönni, félvén: ama diák, ki egykor merészkedett házunkba jönni, ismeretlen már előttünk. Tán óránál tovább szólott velem. Mondá, tavaly Horváthtal Sopronban hált egy éjjel, színházba is ment, de nem látott. Most Esztergomra ment a tisztújításhoz, onnan Rostyékhoz menendő. Tehát ő is Agnes győzelmi kocsiján vonni segéd? Különös, hogy Ágnes annyira vetélytársném! Ő meleg volt, de nem forró, ő őszinte volt, de nem szenvedélyes, ő örvendett, de nem ama hatalmas kitörésével a szerelemnek! Valóban, egész nemünk hiúságát akartam volna ide központosítani, hogy porba süllyedjen az merész ábrándjaival, lázas álmaival! Igen, igen, hogy összetöredezzék ama büszke elhittség, hogy mindnyájan azt érezzék, azt tapasztalják, mit én ma! Igen,

682 Hengelmüller Mihály.

683 Rosty Albert (1779-1847), Ágnes és Ilka édesapja korábban Békés vármegye országgyűlési követe és másodalispánja volt, a korszak tekintélyes politikusa.

684 Rosty Ágnes, a hírek szerint Augusz Antal jövendőbelije.

126