Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

mulattató, érdekes huszárkapitány, Bárány is volt. Délután soká maradtunk még ott, míg már sötétedvén, még Horváthnénál rendelkezett édesanyám édesatyám magyar ruhája felett, s így hazatértünk. Ezalatt Suppiniékat, s Halbrittert mulasztottuk el. Valóban fájdalmas. Délelőtt Miksám volt még itt búcsúzni, s szomszédnénk, az Edelsbachemé. Alig valánk honn, jött már az imádását titkolni nem tudó Suppini Tóni. (Tóni? Sejtés legyen ez!) S szörnyen soká maradtunk, míg a színházba siettünk s fájdalom, itt igenis rövid ideig maradtunk. Louise-tól, a kedvestől búcsúztunk még el, s ezalatt a Graffmák újabb (ma valóban gyönyörű) mutatványait láttuk. De % óra múlva már hazatértünk. Az estebédet korán hordattuk fel s lefeküdtünk.

Hétfőn, 28-án. Korán keltünk, 4 órakor; de már 2/4 6-kor a hajón voltunk. Mayrtól avec de Tenchantement679 fogadtatánk. Alig ültünk le, látok egy ismerős, magas, sugár alakot; fehér kalap, nagy fekete szem, baj szócska és barbe de chevalier680 — s én nem ismernék a lélekteli vonásokban egykori — Pesten létemkor a legnagyobb figyelemmel keresett, de sehol sem lelt — imádómra; cotillon táncosomra, ama szerelmében, ezen tüzes, remegő érzésben, s ama ritka szerénységben oly igen érdekes ifjúra? Igen, Szalay Pista,681 kiáltá az emlékezet, az őszinte barátság. S így ezen vágyam is betöltve. Valóban keserűen kísért a sors! Leghőbb vágyaim teljesületlen maradnak; míg kisebb kívánságaimnak még legapróbbja is teljesülésbe megy. Felhagytam már az örvendetes kinézéssel, Pistát láthatni, s ím Pesttől távoztomban is üldöz a szerencse s a gőzönyön visz össze vele! Valóban bosszankodnám, ha e pillanatban örvendeni nem volna okom! De ő nem látszott észrevenni. Kaiserheim bárónő ült mindjárt anyám mellé, én nyugodtan maradtam. Mayr fel s alá járt, egyre tüzes oldalpillantásokkal ostromolván. Végre az indulás órája megkondult. Búsan néztem be a városba, az ágyúdörgésnél aligha fel nem riadand Etelkám, s könny fog lopódzni kellemdús szemébe! S Lórim? O, ő Hidegkútra ki nem hallja ama végzetes dörgést! Ő nem tudja, hogy szívem törik e pillanatban, hogy ő be nem jöhetett! Oly keveset láttuk egymást, s még búcsúzni sem jöhetett be? Lefelé néztem — lakása felé —, akaratlanul szemeim az ősz Gellérten akadtak meg. Szemem lesüllyedt a magasból, s kikerülhetém most a fürdő látását? S keserű forró könny hullott ölembe

679 Elbűvöléssel (francia).

680 Lovagi szakáll (francia).

681 Szalay István (1821-1894), fogalmazó a Közlekedési Bizottságnál, később István főherceg nádor titkára.

125