Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
nen hibám által! Ó, mi gyarló emberek! Téged ismét láthatni, csak egy percre, én oly közel a célhoz — ó, keserű könnyeket hullatok magamon! Pestre érve elváltunk, s én hazatérőképp, Ninával még a Kigyó utcába vándoroltam, s ott a múltkor meg nem engedett gyönyörű nyakéket megvettem. Az Úri utcán szerencsésen értünk haza. Vischi jött még Étimmel, öltözködtünk s Fábryékhoz mentünk. Igen jó ebédet (melyből én azonban igen keveset ízleltem), elköltvén, délután Dhloluczkyné által magamnak amaz ékszert ajándékoztattam. Albumomból lapokat hagytam hátra, s szíves búcsúk közt, Miksa kíséretében a gőzöny bureau-ba676 677 mentünk s ott jegyeket váltottunk. Innen Jankovichhoz sietvén, Almásynéval találkoztunk, min igen örvendvén, hosszas beszélgetés után, valahára felsiettünk Jankovichnéhoz. Az öreg úr éppen benn volt. Albumom még kezemben, ő azt megtekinté, s uzsonna alatt távozott. Nemsokára visszatért, s csendesen ujjamra egy antik gyűrűt tolt: „Emlékkönyvébe magam jegyezni, sem időm, sem szemem; azért kérem, viselje ezen római ónixot emlékemre.” A szívesen ajánlott ajándék igen szívesen fogadtatott el. Jankovichné — szörnyű szélvész dühöngvén — a magyar színházba kocsin vitetett. Páholyunkban már leltük Jeszenszkynét imádó, könnyen gyulladó, kellemes fiával. Fidelio! Újólag egy remek opera, melynek hallhatásával egyesültek Schodelném csoda hangjai. Midőn megtudám, ma ezen opera, valóban örömből szöktem! Több vala ez, mint reményleni mertem. Schodelnét még egyszer hallhatnom s éppen ezen operában, mely egyik remekje! Mily zene ez! Milyen ama kar: Szabadság! Quelle musicque lugubre ezen tercettben! O, magyar operánk nemtője, milyen volt itt éneked, milyen játékod, melyiknek nyújtsam a pálmát? A lélek legmélyebb bensejéig hat éneked; ezen bensőség, ezen érzés, ezen lágyság, ezen olvadékonyság — s néked még lehetnek ellenségeid! Valóban678 csak irigyeid! Váraytól híre után többet vártam. Felbér igen gyenge. Joób igen kellemes. Az utolsó kardal alatt jelentetett a kocsi — ifjúnk örömére-e? Nem akarnám kérdésbe hozni! 27-én, vasárnap. 9-kor mentünk misébe. Hazaérve a Graffina párral találkoztunk. Hasztalan vártak a teraszon, míg a szebbik az utcára le nem térve, legalább tizenkétszer fel s alá menve, ablakunkra szüntelen nézdegélt, mit én ugyan igen jól vevék észre, de érzéketlenül mégis egyre a függöny megé rejtőzve maradtam. Lovászéknál ebédeltünk, hol az igen 676 Irodába (francia). 677 Micsoda gyászzene (francia). 678 Ti. valójában. 124
