Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

Kedd, 23-án. Délelőtt vettem az utolsó énekleckét Császárnál, mert az délután falura megy. Délben Mittis666 667 bécsi útjáról visszatérve volt itt, jelenté igen zavartam s ügyetlenül közel házasságát Nevzem bárónővel. Délután Miksám jött s hozta Ilkey nyugtatványát. Ekkor Louise-hoz mentünk, kinél maradtunk, míg a magyar operába siettünk. Legnagyobb örömömre Schodelnénk668 visszatért Erdélyből, hogy legalább egyszer még éldelhetém báj éneke főkellemét. Gemma di Vergy adatott. Egy opera, melyet még nem ismervén, kettős érdekű volt előttem. Ó, Schodelném! Mily mélyen hatottak hangjaid ismét szívembe! Mily megrázkódtatok, mily könnycsalók azok! Ez ének! Bognár,669 bár mit is mondjanak zsurnalisztáink felette, nékem igen tetszett; tenorja nem magas, de erős s előadásmódja gyönyörű. A hangnak ezen ámyéklata olasz iskolára mutat. Conti remek volt, kár, hogy hangja már annyira gyengül. Felbér csak ismét nem tetszett nékem; öltözete pompás, de hangja valódi cémaszál és tolikés! A páholyba Jeszenszkyné fiával is jött. Igen örvendtem, az ifjúval persze magyarul folyt mindig a szó. Lakásunkig kísértek. Én előre, s pedig kissé gyorsan menten az ifjúval, gróf Haller egy társával mellettünk elsiettek, egy tréfás éles elménckedést kiáltott futtában az ifjúnak; ez nagyon zavart lett. Kérde, ismerem-e a két uracsot, s megnevezé őket. „Úgy látszik, nem látták az anyákat.” — monda mentegetődzve. „De igenis siettünk.” — mondám könnyedén. Lassabban folytattuk utunkat. Az ifjú szép, tüzes, lélekteli.

Csütörtök, 24-én. Lórim külde ma, hogy itt volt, nem lelt honn, s már kimegy ismét. A kis Dormit küldém neki. Délután átvándoroltunk Budára, Suppininéhoz, ki nem volt honn. Itt létünk jeléül mindent felforgattunk a szobában. Innen Halbritterhez, ki holnapután tér be. Innen Palocsay Ninához, kit valahára honn leltünk s ki a kerten át a Váci utcáig kísért. Itt elválván, mi a színházba Lovásznéhoz mentünk, hol nevetőgörcsöt kaptam az Alle fürchten sich-ben, s melyre következett a Graffina testvérek valóban rendkívüli s bájoló grace-szal párosult mutatványaik. A végső mutatvány: az evés, ivás, pipázás, a fejjel pezsgő palack fején állva, valóban irtóztató. Ma délben láttam a két uracsot, kik felettünk laknak — gyönyörű két olasz fő —, igen udvariasan köszöntöttek, s még soká állva

666 Baumgarten Anna (Nina) bárónőnek, Baumgarten Mária testvérének özvegye. Az első feleség 1840. február 18-án halt meg, 1. a napló vonatkozó bejegyzését. A férj vélhetően azonos Mittis Ferdinánddal, a bécsi főépítészeti hivatal számtanácsosával.

667 Ti. Fábry Miksa (Maximilián).

668 Schodelné, Klein Rozália (1811-1854), a korszak ünnepelt operaénekesnője.

669 Bognár Ignác (1811-1883), zeneszerző, tenorista.

122