Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

Szerda, 16-án. Császárnál vettem ma az első énekleckét, innen Louise-hoz siettünk, hol a tegnap érkezett Guidot655 leltük. Ő igen aimable s mulattató, beszédes s észteli lett, s mindazon kis affectatiokat,656 melyek oly kellemetlenek voltak, lesimítá. Emellett szebb, mint valaha. Délután Jankovichnéhoz, innen Lovászékhoz, kikkel a Verirrungokba. Stipsits Mari lent, én középen ültem. Mayr felköszöntött Marinak. Én erősen a színpadra szegezém pillantásaim, mire visszajött, megállóit s annyira felhajtá fejét s oly mélyen nézett be, hogy — szembetűnővé nem akarván a dolgot tenni — akaratlanul mosolyogva, reá tekinték. Forró pillantás s kalaplevevés s az oldalróli megállás voltak hálája bizonyítványai.

Csütörtök, 17-én. Délelőtt Louise-nál váltunk. Délután Császár és Fábryéknál, innen az olasz Elisir d’amoreba, melybe Louise meghitt. Igen megtetszett, különösen a hang nélküli De Bezzinek gyönyörű modora. A Mazzáné által beszött kis dal igen kedves.

Péntek, 13-án. Ma egyszer ismét Budán Suppininénál voltunk. Haza menet, valahára Palocsay Ninához felnéztünk, de nem leltük honn. Innen a magyar színházba, hol Hagyjatok olvasni, igen élénk kis vígjátékot, s erre a Beduinok mechanikai s gimnasztikái valóban gyönyörű, mert nem oly nyaktörők, előadását láttuk.

Szombat 19-én. Reggel a városi egyházba mentünk a hozzánk jött Étivel, itt Hándltől nagy requiemet657 658 hallottunk a muzsikai egyesület s mindkét színházi zenekar tagjaitól. Valóban felséges! Szívszaggató volt az özvegy Taborskyné legkisebb leánykája meg nem szűnő zokogását látni, mely eddig atyját csak elutazottnak vélé, s most a halotti misén kezdé átlátni, hogy valóban meghalt. Lovásznéhoz mentünk innen, hol ma az énekleckét is vettem. Ide voltunk kérve ebédre is, melyen Császárunk is részt vett. Innen délután Stubenberg Ninához mentünk, innen Louisehoz, ki nem lévén honn, Karassainéhoz mentünk, s midőn ettől távoztunk, Louise érvén éppen haza, ehhez fel. S evvel aztán az olasz Othelloba, melybe jönni, a ma kétszer nálunk volt férje, maga akart hívni. Roppa par excelence65s éneklé a címszerepet, Paltrinieri igen szépen evvel az ismételt párdalt. Csak Carl nem elégített ismét ennyi jeles közt ki, különösen utolsó jelenetét, melyet a különben kissé tuskós Roppa valóban remekül

655 Karátsonyi Guidó gróf.

656 Mesterkéltségeket (latin).

fi57 Gyászmisét (latin).

658 Kiválóan, kitűnően (francia).

120