Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

kért?” „Óh, az nem készülhet el.” — mondám kis gonosz büntető mosolylyal — „Nincs minden hozzávalóm. Mikor Pestről visszatérünk!” „Hát semmi emlékem se maradjon addig?” Anyám figyelmezni kezde.576 Utóbb megmutatám neki azon virágot, melyet Fraknóban szakított, s mely még egyre frissen virít poharamban. Igen örvendett, igen dicséré Sephine énekét, s hogy ez vala fő oka, miért kívánkozott volna kimenni, hogy őt még egyszer hallhassa. De gúnnyal jegyzé meg, hogy a szép nő oly ármányos s kétszínű, hogy ő oly igen ékes, valódi szász németet beszélt s egyszerre egy zugban egy oktávval alá esett Julius-szal szólván. De ezen gúny még élesebben visszapattant a szegény Rudira. Midőn mondók, hogy ő tegnap nálunk volt, kérde, mivel mulattattuk? Olvastunk-e talán sokat, s más rovására, költeményeket, szatírákat? Egy megsértett, feddő pillanatot vetettem reá: „Ön bizonyos lehet, hogy azt soha sem teendem; nem valék oly gonosz!” „Gonosz? No, hisz ez éppen nem oly gonosz! Barátságból?” — mondá keserűen. „Szavamat adám, s azt tartani fogom.” — mondám rezgőn, de mégis szilárdan. Később fejét rázva mondá: „Hát Pestre! Ó, akkor ön Sopront fogja elfeledni, el fog bennünket feledni, s mindent!” — mond fellengzőn egy forró pillantással. „Igen jó emlékezetem van.” — mondám röviden, mosolyogva. „Mondám röviden, mosolyogva. „Ha valóban!” — sóhajtá. Finoman veté szememre, hogy a rajzolásban nem gyakorlom magam. Nevetve tekinték Marira, ki tudja mily gyönyörűn s művészi iparral dolgozom képét. Azonban mégsem kapja most; ez legyen büntetésem. Ha 5-kor kelnék, elvégezhetném, de pénzem úgysincs a rámára. Ha ismét látom, majd azt mondom neki, hogy visszatértünkig, a daruvári diner-re visszaemlékezés elég éldeletet nyújtand neki. Midőn elment, anyám igen szívesen kijelenté, miképp annyira örvend, hogy ma jött, s hogy reményli, még látni. „Mindenesetre nagysád elutazta előtt még leszek tiszteletére!” 7-kor ment, mert mondá Péchy vár reá. „Mondja neki!” — mondá anyám — „Hogy az semmiképp sem szép, hogy nemcsak maga nem jön, de még látogatóinkat is elédesgeti!” „Bizonyosan szerencsés lesz, ha megtudja: nagysád néki az idejövetelt megengedi.” 2/4 8-kor kimentünk a Casinohoz, hova fél órára ültünk, s innen Dorsnerhoz mentünk, ki anyámnak büdös féreg elleni vizet ígért, magamnak pedig oldalamra ámikát adott, egy üvegcsét ingyen nyújtván. Igen kedves, szerény fiatalember ez, igen nagy favorite-om.577

576 Ti. figyelni kezdett.

577 Kedvencem, kedveltem (francia).

102