Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

virító, sűrű fűvel borított völgyet. Ezt valóban bársonyszőnyeggel hasonlíthatni! S most egy fát pillantánk meg, milyen volt, nem tudom, de minő? Azt nem oly gyorsan fogom elfelejteni. A földig nyúla ágai koszorúja, s mindinkább csúcsosbult, míg a roppant magasságban egészen elenyészett, tökélyesen egy nagyszerű piramishoz hasonlóan. A felséges, puha gyepen haladtam s most odaszaladék a fához, hogy annak levelét közelebbről vizsgáljam, de egyszerre süllyedek, s óh, bajok baja, topánomat túlhaladva állék a szörnyű iszapban! Kiszabadulék s gyorsan, de még mindig a friss zöld fűvel álnokul fedett iszapban haladva, mégis valahára ebből kivergődtem. Nyilván az éjjel volt erős eső után a víz, a környező hegyek ormairól lerohanva, képzé ezen iszapot. Még tovább haladtunk az ösvényen, egyre a gyönyörűbb s különfélébb virágokat szedve, s végre málnát is lelve. 1 lA óra után tértünk a malomba, hol anyám aludttej, tej sűrű573 s írós vajjal megvendégelt, minekután már délben is hat étellel igen jól tartott. A fél faluban Sephine elvált tőlünk, s mi a fél után Budayék s Kelcz Terézzel találkoztunk, kik épen Bánfaivárói jöttek. Ezekkel a Casinóhoz ültünk még. Folyó nyár legkellemesebb időjáratú napja volt a mai; hőség nélkül s mégis tiszta, derült.

14- én. Délelőtt már Sephine jött, délre tante Sophie-hoz menvén. Én a kis Mari által elnökségem alatt svájci mull ruhámat s Mari tulleanglais-ját574 mosattam. Délután tégláztam, ekkor ismét Sephine s Kelcz Teréz jöttek. Zenének kellett volna lenni, de a főherceg Badenbe rándulván, elmaradt, min örültem, mert csak késő este készültem vasalásommal el. Szegény tante Claire-nek lába fáj. Anyám nála tölté az estét. Sephine búcsúzott, 20-án utazván el.

15- én. Egy unalmas ünnepnap elejébe néztem. Délelőtt misében. Délután 2/4 4-re felnyílik, s a hűtlen hű575 lép be. Anyám egyre jelen volt, így nem lehete sokat beszélni, azonban ahol alkalom mutatkozott, ott mind Mari, mind én nem mulatoztuk el elméncségünk nyilaival a szegényt lődözni. Midőn először felhúzám, annyira elpirult s oly zavart volt, hogy mosolyognom kelle. Midőn látta, hogy szóról szóra mindent tudunk, maga is a tréfába elegyedett. De amellett oly meleg volt ma s oly kétségbeesve hallá pesti utunkat, mint egy remegve várt rosszat, hogy valóban sajnálám. Míg anyám az újságot olvasá, súgá: „Mikor jöhet az ígért emlé573 Tejföl vagy tejszín.

574 Angol tülljét (francia).

575 Jósika Miklós báró A hűtlen hű c. elbeszélése nyomán használta a kifejezést Etelka. A belépő természetesen Rudi volt.

101