Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Andreas Grailich: Moson vármegye leírása

re szép, nagynövésű, fehér-szürke ökröket találunk. Magyaróváron, Köpcsényben és Gátán sok jelentékeny tejgazdaság működik.

Még jobban állna a tejelőmarha-tartás, ha komolyabban rászánnák magukat a lóhere termesztésére. E helyt az állatok országának fő termékei közé tartoznak a juh- nyájak. A juhtenyésztést az egyik legfontosabb nemzeti ügyként kezelik. Az évszázad kezdete óta jelentős haladást értek el ebben. Egy igazán nemes fajta jelent meg, mely értékes gyapjút ad. Számuk nem adható meg egészen pontosan, de nem tévedhetünk sokat, ha a nemesség tulajdonában lévő nemes fajtájúak számát 50.000 darab fölé tesszük. Ezeket legnagyobbrészt már nem fejik. A nem nemes fajtájú - paraszti kézen levő juhok száma az 1813/1814. évi dikális összeírás adatai szerint 11.066 volt. Azóta a betegségek sokat elragadtak, úgyhogy azok számát 1816-ban csak 9.468-ban adták meg. A juhok számát összesen biztosan több mint 60.000 darabra lehet becsülni. Kecske kevés van, 55 darabot mutattak ki. Sertés az 1815. évi hivatalos adatok szerint 1.517 darab van. Az össze nem írtak biztosan több mint még egyszer ennyit tesznek ki.

Szelíd szárnyasokkal, libával, kacsával, tyúkkal, galambbal stb. a háztartások bőségesen ellátottak. Nem csekély a vadludak, vadkacsák, foglyok, szalonkák, túzokok és a ragadozó madarak tömege, de nincs hiány szarvasokban, őzekben, nyulakban, rókákban és farkasokban sem. Az itteniekre a farkasok különösen nagy csapást jelentenek. Legtöbbször a sűrű nádasban és erdei bozótban tartózkodnak, és kiváltképpen a fiatal csikókban tesznek sok kárt. Időről időre farkasvadászokat fogadnak fel. Az erdészetre és a mezőgazdaságra oly káros üregi nyulakat legnagyobbrészt kiirtották. Néhány megmaradt példány még a zurányi erdőben található.

A Fertő tó, a Duna és a Lajta halairól, kiváltképp ez utóbbiban levőkről; az ízük miatt oly híres rákokról már fentebb szóltunk.

Minden helységben méhészettel is foglalkoznak, ami egyre több barátra lel. Igaz, az elmúlt évek nem kedveztek nekik. Az 1816. évi összeírás 507 kast mutatott ki. Az adó alá nem kerülőket hozzászámítva számuk 2.000 fölé emelkedik. Nem jelentéktelen mennyiségű az a kőrisbogár sem, amit évenként gyűjtenek az itteni erdőkben.12

Az ásványok országának nevezetes termékei teljesen hiányoznak, kivéve a salétromot és a szódát. Az embereket még semmi sem ösztönzi arra, hogy a föld felszíne alatt kutassanak. A legtöbb helységben megtalálható salétromfőzdékből jó salétromot nyernek. Illmicen és a tó közelében, mint Tétényben is, a sziknek nevezett szódát a tó sójából nyerik, amiből glaubersót és szappant készítenek. A Fertő tónál levő kőbányák és Császárkőbánya jól jövedelmeznek e helységeknek, az alsó vidéket pedig falazó- és sírkővel látják el.

12 A megszárított és porrá őrölt kőrisbogarat vágyfokozóként használták, hatóanyaga amúgy igen erős, vesekárosító méreg.

22