Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich és a Wieselburger Gespanschaft
Grailich saját tapasztalatai és a vármegye által rendelkezésére bocsátott anyagok mellett talán ismerhette Bél Mátyás megyeleírását is - őt hivatkozza pl. a Fertő apadásánál - és Karl Gottlieb Windisch geográfiáját. Bél Mátyás ismerete azért lenne figyelemreméltó, mert Moson vármegye leírása csak néhány példányban jelent meg a befejezetlenül maradt, a Dunántúl vármegyéit bemutató Notitia Hungáriáé Novae... vállalkozás ötödik kötetének egyedüli vármegyéjeként. Gyurikovits György sorai a Zurány leírásához fűzött kiegészítésben ellenben nem támasztják alá Bél ismeretét, ez esetben e szöveghelynél is Windisch lehetett a kútfő. Windischre több helyen is utal a szövegben, sőt, teljes sorokat is átvesz tőle;24 a tudós - evangélikus - pozsonyi polgármester munkája, a 18. század utolsó harmadának egyik legfigyelemreméltóbb országleíró műve, még a 19. század első felében is nagy respektusnak örvendett. A mai megítélés szerint egyértelmű plagizálás azonban a korszakban más megítélés alá esett, úgy is fogalmazhatunk, hogy bevett módját képezte a publikálásának. (Benda Gyula például Grailich dolgozatán is demonstrálja, hogy Fényes Elek 1836-ban megjelent Geográfiája, miként keletkezett. A kötet Moson vármegyére vonatkozó részeiben ti. csaknem szó szerint a Grailich által írottakat látjuk viszont.25) Grailich dolgozata követi az adott földrajzi-közigazgatási egység pars generálisra és pars speciálisra, azaz az általános és különös részre történő szétválasztásnak hagyományát, ami Magyarországon Bél Mátyásig nyúlik vissza. Az általános részben kerül tárgyalásra a megye fekvése, határai (l.§), földje és éghajlata (2.§), vizei (3-§), termékei (4.§), népessége (5.§), a kereseti foglalatosság és műipar (6-7. §), kereskedelme (8. §), oktatásügye (9 §), felekezeti megoszlása (10.§), közigazgatása és birtokosainak bemutatása (11.§), amit egy rövid történeti áttekintés zár (12.§). A történeti részben a 18. századi munkák általában közlik az adott területre vonatkozó okleveleket (ez az eljárás később még Major Pálnál is visszaköszön), erre Grai- lichnál nem kerül sor. A 13. paragrafustól számítható különös részben a két járás szerint, a mezővárosoktól a falvak, illetve puszták felé halad, ahol módja van rá, figyelembe véve a birtokosok megoszlását is. Valamennyi településnél közli a jelenlevő felekezeteket, az uraság kilétét, felsorolja a jelesebb épületeket, ismerteti a határ művelési megoszlását, az állatok számát, a fontosabb termékeket, iparokat, mint például a malmokat vagy iparosokat, végül pedig a település által a házi és a hadi pénztárba fizetett adó nagyságát. A dolgozat legfőbb erénye, hogy egy időmetszetből nyújt átfogó képet a vármegye életéről és társadalmáról. Adatai pontosnak mondhatók; itt egyedüli kontroli- forrásként ellenben csak levéltári anyagok jöhetnek szóba, melyek közül az adó- és nemnemes összeírásokról forráskritikai szempontból tudható, hogy általában - jóval - kisebb értékek szerepelnek bennük, mint az egykoron a valóságban volt. így lehetséges, hogy a kortárs és nagy helyismerettel bíró Grailich adatai - a tapasztal24 v. Windisch, Karl Gottlieb: Geographie des Königreichs Ungarn. I-III. Anton Löwe, Preßburg 25 Benda Gyula: Fényes Elek forrásai. Agrártörténeti Szemle 1981/3-4. 365-380. 11
