Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Nemeséri Lilla: Hajómalmok a Tósziget-Csilizközi járásban
tűket. Meg is ragadtak minden alkalmat, hogy az urasági rendszabályok alól kibújhassanak, vagy annak terhein könnyítsenek. A megyei hatóságok ezekbe a vitákba ekkor még nem avatkoztak be, de a XVIII. század első felében már elsődleges törekevésükké vált, hogy a megye vizein szétszóródott molnármestereket céhekbe tömörítsék, valamint megakadályozzák a himpellérek szabálytalanságait. A Győr megyei hajómalmok életében a XIX. század jelentett fordulópontot, amikor több országos és regionális rendelkezés született a hajómalmok elhelyezésére és működésére vonatkozóan. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a napóleoni háborúk idején kibontakozó gabonakonjuktúra18 fellendítette a magyarországi gabona kereskedelmet, amely nagyrészt vízi úton bonyolódott le. A hatóságok ekkor ismerték fel a zavartalan folyami hajózás biztosításának fontosságát. A XVII. század végéig, az emberi vagy állati erővel vontatott kereskedelmi hajók akadálytól mentes közlekedése, még nem kívánt hatósági beavatkozást. Elég volt, ha a felügyeleti szervek a part birtokosokon keresztül utasították a hajómalom tulajdonosokat, hogy biztosítsák a szállítóhajók útját, valamint gondozzák a vona- tató utakat. A XIX. században azonban szükségessé vált a dunai hajózás védelme. Az első hatósági intézkedés 1814. március 21-én született meg, Bécsben kibocsátott királyi parancs formájában. A rendelet elsődleges célja az volt, hogy a hajózás legfőbb akadályozóinak tartott hajómalmok számát csökkentse; célját azonban nem érte el. Az országos és megyei hatóságok is újabb és újabb kifogásokat keresve szorgalmazták a hajómalmok számának csökkentését. így a molnárok és a malomtulajdonosok folyamatos önvédelmi harcot vívtak a helytartótanáccsal és a főszolgabírákkal malmaik fennmaradásáért. A helytartótanács 9445/1832. számú leiratában utasította Győr vármegye nemesi közgyűlését, hogy távolítsák el a parton álló, valamint a „part szakadással" a folyóba dőlt fákat és szüntessék meg az önkényesen helyet változtató hajómalmokat. A rendelet végrehajtásával Argay Mihály és Sáry Károly főszolgabírókat bízták meg. Részletes felmérések készültek a Duna medrének tisztítását, illetve a hajózást akadályozó hajómalmokról. A megye egyik legjelentősebb hajómalom-csoportjáról, az Duna véneki szakaszáról, Berger királyi navigációs mérnök 1832. nyarán készített térképet19. Számba vette a „győri Újvárosi” és „győri Szigeti Czhéhbeli" molnár mesterek hajómalmait, az üres malomhelyeket, valamint mellékelte a tulajdonosok névsorát. A térképen a huszonkét megszüntetendő malomhelyet piros számmal jelölte és sárga színnel satírozta. Ebből hét malomszegen volt hajómalom, a többi viszont üresen állt. A felmérés (Függelék) során összesen százharmincegy malomszeget regisztráltak, amelyek négy nagyobb csoportban, ezen belül sorokban helyezkedtek el az Öreg-Dunán. Az első nagyobb csoportot a „véneki Itatónál" elhelyezkedő hajómalmok alkották. Itt két sorban, négy-négy szeg volt leverve a folyó sodrásában, majdnem a Duna közepén. Ebben a csoportban egyetlen hajómalom sem volt kikötve és valamennyit meg is szüntették. A következő csoport, ahol összesen huszonhárom malomhelyet jelöltek, a „véneki részen Felül és a zátony közt" helyezkedett el hét sorban. Ebből tizenegy malomszegnél jelöltek malmot. A harmadik egység a „Füsi20 részen Karom alatt" helyezkedett el (Csicsói21 rész) nyolc sorban. A harmincöt malomhelyből huszonöt esetben volt hajómalom bekötve, tizennégyet pedig megszüntettek. Az utolsó, a negyedik csoport tagjai a Torda-sziget mellett öt sorban álltak. A hatvannégy malomszegből mindössze tizennégy működött 1832-ben. A térkép elkészítésekor a vízszintet (vízmélységet) is megmérték, amelyet a templom alapszintjétől számítottak. Ezeket a számításokat a melléktérképeken ábrázolták és a partszakaszokat latin betűkkel jelölték, amelyek az oldalnézetet mutatják. A térképen ábrázolták az 1830. márciusi jégzajláskor a legmagasabb, valamint az 1831. július 27-i vízállást is. A hajómalmok számának korlátozása az 1832. évi rendelettel nem oldódott meg. A Flelytartótanács az 1843. évi 41 892. számú leiratával ismét utasította Győrvármegye nemesi közgyűlését, hogy előzetes engedélye nélkül új hajómalom bekötését, továbbá a már működő malmok más helyre költözését ne engedélyezze. A megyei hatóságot arra is figyelmeztette, hogy a hajómalmokat a kijelölt őrlőhelyre és kizárólag malomkaróra kössék ki. A közgyűlés Kovács Márton és Florváth Dániel főszolgabírókat bízta meg, hogy az érdekelt uradalmakkal ismertessék a leirat tartalmát és ellenőrizzék a rendelet pontos végrehajtását22 Ez azonban nem járhatott nagy sikerrel, ugyanis - a hatósági rendeletek összehangolása, összefoglalása céljából - a Helytartótanács ideiglenes főnöke „Ideiglenes hajósmalmi rendszabályt" tett közzé, amelyről Győr megye hatósága 1851. elején tájékoztatta a hajómolnár céh tagjait. A rendelet huszonhárom pontban összegezte a legfontosabb szabályokat. (Czigány 1967, 155-158.) A rendszabály kihirdetésétől kezdve a malmosgazdák és molnármesterek különböző alsó- és felsőfokú vagy rendű hatóságok ellenőrzése alá kerültek. A megyei hatóságok törekvése az volt, hogy az egymást követő rendeleteket maradéktalanul betartassák. Ezek viszont gyakran ütköztek a molnárok ősi szokásaival, így az ellentétek tovább szélesedtek. A Helytartótanács továbbra is nyíltan hangoztatta azon véleményét, hogy a dunai hajózás legfőbb akadályának a hajómalmokat tekinti. Győrvármegye „közönségének" címzett 21 812. számú leiratában ismertette az 1861, évi Szent György hó (április) 24-én megtartott tanácsülés határozatát, amelyben felhívta a megye figyelmét arra, hogy a molnárok és a tulajdonosok a folyamrendőri szabályokat nem tartják be és helyüket önkényesen megváltoztatják, éjjel pedig malmaikat nem világítják ki. Ezenkívül azt is megjegyezte, hogy a hajómalmok számát más vidékről érkező molnárok is szaporítják. A levélben felszólította „ezen Vármegye közönségét", hogy a dunai hajómalom tulajdonosokkal a folyamrendőri szabályokat szigorúan tartassák be és azok felett őrködjenek.23 A hatóságok továbbra is arra törekedtek, hogy a hajómalmokat ott helyezzék el, ahol a gőzhajózást nem akadályozzák. Erre találunk utalást Győrvármegye alispánjának 1862. évi iratai között, amelyben Kiigei József utasítja Balog Kornél főispán urat, - hivatkozva az 1814. és az 1851. évi szabályrendeletekre - hogy a Mosoni-Duna ágában a hajómalmok számát szabályozzák a zavartalan kereskedés érdekében, illetve "mert tudva van, hogy a hajómalmok mindenütt és minden tekintetben a folyómederre nézve károsak”.24 Ugyanebben az évben a
