Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Nemeséri Lilla: Hajómalmok a Tósziget-Csilizközi járásban
Helytartótanács utasítást adott a komáromi „folyam kerületben” található hajómalmok ösz- szeírására és a jogtalanul bekötött malmok azonnali eltávolítására. A rendeletet a megye első alispánjával Bodies Károly, a magyar király állami folyammérnöke tudatta június 4-én kelt levelében. Az alispán kérte a főszolgabírókat, hogy tűzzék ki az összeírás időpontját és helyét, s erről értesítsék a hajómalom tulajdonosokat. Javaslatot tett arra is, hogy az összeírást Szap községben kezdjék el és onnan haladjanak Gönyűig.25 E feladatot jórészt kiküldött bizottságok végezték el. A véneki hajómalmok összeírása azonban nem járt sikerrel, mert az ottani molnárok - ismeretlen okok miatt - nem jelentek meg a kitűzött napon. Ezért Bodies Károly egy július 27-én kelt levelében arra kérte Sebő Imre főszolgabírót, hogy a véneki hajómalom tulajdonosokat ismételten hívja össze. Az összeíró bizottság augusztus 25-én délelőtt kilenc órakor kezdte meg a hatvanegy malom regisztrálását.26 Az összeírások azonban nem voltak hibától mentesek és a panaszlevelek tartalmából arra is következtetni lehet, hogy a folyammérnökök elsősorban a hajózás érdekeit tartották szem előtt, veszélyeztetve több száz molnárcsalád megélhetését. Előfordult, hogy túlkapásaik miatt a helyi hatóságok a molnárok érdekeit támogatták. Amikor például az állami folyamfelügyelő jelentésére, Klígel József mérnök a Mosoni-Duna-ágban bekötött hajómalmok megrendszabályozását kérte Győr megye alispánjától,27 az intézkedésre felszólított Sebő Imre főszolgabíró az 1862. október 16-án kelt levelében a következőket válaszolta: „Jelenlegi csekély vízállás mellett hajók a Kis Dunán nem járhatnak azért nincs ok melynél fogva a molnárokat kenyér keresetüktől eltiltatni illetőleg abban gátolni kellene.”28 A harc a hatóságok, a malmosgazdák, a hajósok és a gőzhajózási társaságok között évekig elhúzódott. Közben, hogy a hajózás továbbra is zavartalanul folytatódjon egyre több hatósági beavatkozásra volt szükség. A kiegyezést követően a hajómalmok ügyeinek további intézését a Helytartótanács helyett, a Magyar Királyi Közmunka- és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe helyezték. A minisztérium a végleges törvény megalkotásáig, - a társminisztériumokkal egyetértésben - 1867. szeptember 16-án 4916. számmal kibocsátotta az „Ideiglenes hajómalmi rendszabályát (Rendeletek Tára 1867, 456-476.), amely negyvenkét pontban foglalta össze a hajómalmok működését szabályozó utasításokat. Ennek gyakorlati alkalmazása Győr megyében 1869 végén vette kezdetét. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Rózsahegyi Pál vezetésével malomjogosítványokat rendező bizottságot alakított, kettős célból: a szabályszerű malomjoggal rendelkező hajómalmoknak rendes álló- és váltó helyeket kijelölni, a jogtalan helyen állók kikötéséről gondoskodni, valamint a hajómalom tulajdonosok dolgait megkönnyítve, az 1867. évi „Ideiglenes hajómalmi rendszabály” 10. pontjában elrendelt igazolásokat a tárgyalás helyszínén bemutatni. (Czigány 1967,172.) A bizottság tevékenységét október 20-án Ásvány községben kezdte el, másnap a Szap melletti Dunán, harmadnap Medve község határában, valamint a bajcsi révben, október 28- án pedig Véneken és a Gönyű határában álló hajómalmokat vizsgálta. A felmérés során a váltóhelyeket is kijelölte, kivéve Vének községben, mert úgy ítélte meg, hogy ezek kijelöléséhez több idő szükséges.29 Erre a feladatra a minisztérium, Bodies Károly folyammérnököt nevezte ki, teljesítésének határidejét pedig a következő év tavaszára tűzte. (Czigány 1967,) Hajómalmok száma 1869-ben a malomtörzskönyvek alapján30 HELYSÉG HAJÓMALMOK SZÁMA VÉNEK 57 darab SZAP 16 darab GÖNYÜ 17 darab NAGYBAJ CS 28 darab HÉDERVÁR 3 darab MEDVE 31 darab A bizottság jelentését három példányban készítette el: az egyiket, a minisztérium kiküldöttének, a másikat a folyammérnöknek, a harmadikat pedig a területileg illetékes „járás bírák”-nak küldte el. Győr megye Közigazgatási Bizottmánya az 1869. december 6- i ülésén fogadta el a malomrendező-bizottság beszámoló jelentését, továbbá utasította Csemesz Péter megyei pénztárost a felmerült költségek - 136 forint és 35 krajcár fuvar és napi díj - kifizetésére. Mivel ezek „nem a szokott megyei, hanem országos érdekű köz- igazgatási teendőkből eredtek”, arra kérte a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumot, hogy a fent említett összeget térítse meg.31 A felterjesztést azonban visszautasították, s közölték, hogy a malmok rendezésében részt vett megyei tisztviselők részére a házipénztárból kifizetett - 136 forint 35 krajcár - költségeket, a malomtulajdonosokkal térí- tessék meg és az összeg beszedéséről saját hatáskörükben intézkedjenek.32 A rendezést és összeírást követően, a váltóhelyek kijelölése után Vének községben ötvennégy hajómalom maradt és rövid ideig viszonylagos nyugalom költözött a malom révekbe.33 A kiadott „Ideiglenes hajómalmi rendszabály” ugyanis részletesen felsorolta a malmosgazdák kötelességeit, s kitért arra is, hogy hogyan tudják kiállítani malom könyvecskéjüket. Ezenkívül a rendezőbizottság a malmok helyét úgy jelölte ki, hogy az a hajók járását ne zavarja. A nyugalom azonban nem volt hosszú életű, hiszen a rendszabályban akadtak hiányosságok: ugyan meghatározták a hajómalmok két típusát, - reáljogú34 és a személyes jogú35 - de arról már nem intézkedtek, hogy minősítésüket a malomkönyvecskéjükbe, valamint a hatósági nyilvántartásokba is bevezessék. Ez különösen az adás-vételi szerződéseknél, illetve az örökösödésnél okozott komoly problémát. Ezért a szakminiszter 1876. március 31-én kelt leiratában a hajómalmok jogviszonyának újbóli felülvizsgálatát rendelte el. (Czigány 1967, 173.) Győr megyében Csath Kálmán miniszteri titkárt bízták meg a feladat elvégzésével, aki a megye és a város küldötteiből alakított tanács élén a beérkezett panaszokat a helyszínre kiszállva vizsgálta ki. (Czigány 1967, 173.) A hajómalmok jogviszonyának rendezése után Győr megye közigazgatási bizottságának 1876. november 10-i ülésén, a jelenlévők egyhangúlag elfogadták a komáromi királyi folyammérnök azon kérését, hogy a dunai hajómalmokat nyilvántartásba vegyék.36 A Kis-
