Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Néma Sándor: Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526-1720 között
A sokorói települések történetének tipikus példáját Győrság mutatja. (PL XI. 13) Eredetileg több bokorból álló településcsoport lehetett. Ezek egyikében várnépek, a másikban udvarnokok, a harmadik és negyedikben pedig a pannonhalmi bencés rend népei laktak. Az egyház két falujának birtokait az Albeus jegyzékben írták össze. Eszerint az első Ságban 47 háznép, a másikban 20 háznép jobbágy lakott. Határos volt a Győr várhoz tartozó Sággal, itt szőlőművesek laktak. Szolgálataikat 1240-ben IV. Béla király szabályozta. A várnépek földjén később köznemes családok, majd a Héderváryak szereztek bi rtokot. 1526 után Török Bálint a falu birtokosa. Az apátság birtokát Újságnak, vagy Súgóságnak nevezték, megkülönböztetésül a várföldi Öregsággal szemben. Míg az 1518-as dicalis ösz- szeírás 17 portáról tesz említést, addig az 1578-as összeírás már csak 17 zsellérről emlékezik meg, 1593-ban pedig csak hét adózó családfő szerepel. Török István 1588. június 7- én tilt mindenkit a két Ság elfoglalásától. Ugyanekkor Cseszneky János Török Istvánt tiltja Ság puszta elfoglalásától. Az összeírok 1622-ben négy, 1630-ban kettő, 1638-ban három és fél portát jeleztek. (Lásd 1., 2., 3. számú melléklet) A határvillongásokat 1616. április 16-án zárja le egy határjárás. EkkorTörök István nevében Vásárhelyi András leszámolt Szentlmre és Söptérpuszta, valamint Ság falu elhatárolásáról. Természetesen a kusza birtokviszonyoknak köszönhetően továbbfolytatódnak a tiltakozások, határjárások. így 1616 májusában Ság falu lakóit tiltják el Szentimre és Söptérpuszták használatától, 1623 januárjában pedig Szávay Tamás, Győr megye szolga- bírája Újság falu határának használatától. 1623. szeptember 2-án Haller György és felesége, bedeghy Nyáry Borbála visszaváltja Beccaria Virgiltől és Pázmán Ferenctől Ság falut. 1624. február 10-én a győri káptalan viszont az ellen tiltakozik, hogy Kisécs puszta felét a főapát tisztjei Ság falu lakóinak adják bérbe. Az általános zűrzavart 1624. június 15-én próbálják lecsillapítani. Ekkor az alispán, a főapát, a szolgabírák és esküdtek jelenlétében Ergely Ferenc veszprémi püspök, valamint Pázmánd Ferenc és Beccaria Virgil zálogbirtokosok megegyeztek, hogy Ság, Kisnyúl és Káptalan-Nyúl ügyében július elején a vitatott helyen megjelennek és az ellentéteket megtárgyalják, A következő év májusában már Kutassy Mihály, a cseszneki vár kapitánya is belekeveredett az ügybe, s erélyesen tiltakozott, mivel Ergely Ferenc veszprémi püspök elfoglalta a Ság faluhoz tartozó szántókat és réteket. 1626 júniusában Thötös Mihály tiltja immár Kutassy Mihályt és Ság falu jobbágyait Tötös puszta használatától. Természetesen a kölcsönös tiltakozásoknak továbbra sem szakad vége, hiszen augusztusban Ergely Ferenc püspök nevében udvarbírája viszonttiltakozással él Kutassy Mihály cseszneki várkapitány ellen, mivel a Sághoz tartozó földeket a soproni országgyűlésen kiadott 1622. évi törvény 6. és 11. te. alapján Győr vármegye szolgabírája és esküdtje jelenlétében visszavette. Afalu 1664-ben települt meg újra, de 1683-ban ismét elpusztult. 1690-ben Iványos Miklós zálogbirtokos újra benépesítette. A koroneói csata (1704) után lakossága a szőlőhegybe települt át. A szentmártoni uradalom 1818-as térképe alapján azonosíthatjuk (PL XI. 13) Szentlőrinc, avagy Perecse ikertelepülés nevét. Először 1153-ban a király által Szicíliába küldött Adalbert végrendeletében említik. Halála esetén feleségére hagyta birtokát, olyan kikötéssel, hogy ha az özvegy újra férjhez megy, az a pannonhalmi apátságra száll. Végül 1221-ben került az apátság tulajdonába. Az 1237-1240-es birtokösszeírás szerint 38 háznép lakta. Földje hat ekére való volt, s három településsel volt szomszédos: Sággal, Nyállal és egy másik hason nevű faluval, Perecsével. A Szentlőrinc elnevezés a 14. században honosodik meg, valószínűleg a templom védőszentjéről. A16. századi dicalis összeírások nem tesznek róla említést. A vármegyei közgyűlés 1591. június 4-i, 1609-es, 1612. június 6-i bejegyzése pusztaként említi. A bejegyzések a szentmártoni apátság védelmében születtek, az eltérő időkben jelentkező igénylőktől féltette a birtokot. Az “Mioki Erdő” szintén egy elpusztult település emlékét őrzi Szentmárton határában. (PL XI. 13, PL IV. 4) Legelőször III. Ince pápa 1216-os bullája emlékezik meg róla, mint a bencés apátság birtokáról. Az Albeus jegyzék 33 háznépről tesz említést. Földje Tarján faluval együtt 15 ekét tett ki. Az 1531 -es dicalis összeírás, mint négy portás, hat zselléres települést veszi fel. A további összeírások nem emlékeznek meg róla. Eredeti elnevezése Újlak volt, s ez változott az évszázadok során Illőkké. Ugyancsak eltűnt településről ad hírt a "Három Tarján Erdő”, illetve a "Sylva Tarján” elnevezés. (PL XI. 13, PL IV. 4) Első okleveles említése 1086-ból származik, ekkor a bakonybéli apátság népei éltek itt. Már 1240 előtt több falura tagolódott. II. Béla 1137-ben a Ravazd és Tarján közt fekvő mosoni várföldet a pannonhalmi apátságnak adományozta. Az apátsághoz tartozó Tarjánban az Albeus jegyzék tanúsága szerint harmincnál több háznép lakott. 1344- ben határjárást tartottak, mivel Nagyécsi Pál királyi tiszt, a király tarjáni földjéhez foglalt az apátság birtokaiból. Ebből az okiratból derül ki, hogy az apátság birtoka a ma Ravazdhoz tartozó Tarjánmajornál a hármas Tarján puszta északi részén lehetett. így vált határossá Újlakkal, Szentmártonnal, Nyalkával és Csépán-falvával. A falu a ravazdi határ “Pityor"-nak nevezett részén állhatott. Az 1622-es összeírás még megemlíti. (Lásd. 1. számú melléklet) Hasonlóan egy térképről tudunk (PL XI. 13) a Gug nevű településről, amely ma már a mezőörsi és a nyalkái határba olvad be. 1267-ben miután Gugi Konrád comes pannonhalmi szerzetesnek állt, itteni földjeit az apátságnak adományozta. 1334-ben a gugi nemesek az itt tartott csütörtöki vásárokról mondtak le az apátság javára, a Komárom megyei Apátiért cserébe. A 16. századi portális összeírások már nem említik. Később az Eszterházy család birtokába került. Pátka község eredeti helyéről és pálos rendházáról az 1787-ben készült (PL IX. 7) térkép ad hírt "Vestigia Pagi”, illetve "Arcis vestigia” feliratával. Pesty Frigyes a következőképpen írta le a törökkorban elpusztult Pátka falu, illetve a pálos szerzetesrend helyét: "harangozó nevezetű erdőséggel környezett egy hegyen látható kolostor vagy vár hely; ahol ez előtt mintegy 300. évvel - az úgy nevezett Paulinus szerzet az Istent ditsérte - ezen hegy alatt fekvő róna szántóföld még most is falu földi dűlőnek neveztetik...” A pátkai monostor Ráth Károly szerint követlenül a mohácsi vész után elpusztult, a szerzetesek Pápára vonultak vissza. Az 1641-ben a pápai kolostor mindenkit tiltott Pátka puszta és erdeje használatától. (Bedy1938., Csánki 1897., Gecsényi 1977-78., 1988., 1990., 1995., Győrffy 1987., Karácsonyi 1941., Lengyel 1944., Matusek 1874., Néma 1994., 1995., PRT II., 1902., 1905., 1906., Ráth I860., PRTIV., V.)
