Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Néma Sándor: Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526-1720 között

Ennek központjává Tét település vált a nyugati részen. Itt az örmény kereskedők a környező elpusztult település határát is bérbe vették. így e résznek a valamikori centruma, Pok mezőváros soha többé nem éledt újjá, már csak egy dűlőnév őrzi emlékét, Tét határában, Pokvár néven. Valójában Pokon nem erősség állt, hanem egy szerzetes- rendnek a rendháza, s csak a nép ajkán alakult át várrá. E központnak a szerepét vette át a török hódoltság után a nagyhatárúvá bővült Tét település.

A sokorói dombságtól keletre a győri puszta keleti részén Mezőőrs fejlődött hasonlóan, ahol szintén a pusztult települések határát használták fel legeltetésre. A győri puszta vásári központja a győri vártól, várároktól délre eső állatpiac volt. Áthelyezését egyidőben a császári udvar Mosonmagyaróvárra tervezte, de török tiltakozásra megmaradt eredeti helyén.

A győri puszta keleti részén a következő pusztult településeket tudjuk a közlésre került térképek segítségével pontosabban azonosítani.

Csáknéma (PL XI. 13) eredetileg az 1220-ban említett két faluból álló Néma nevezetű település emlékét őrizte meg. III. Honorius pápa 1225. évi oklevele, s az Albeus-féle birtokösszeírás is, mint a pannonhalmi apátság birtokát említi. A községben a Némayakon kívül más nemes család is bírt földeket, így 1460 táján Csák László szerzett birtokot. így lett ennek a résznek a neve később Csáknéma. A települések életében még a Lóránth, Bajcsy, Csuthy és Szapáry családok is szerepet játszottak. Mind Néma, mind Csáknéma XVI. század végi és XVII. századi történetét a határvillongások, hatalmaskodások jellemezték, Az 1531-es dicalis összeírás már csak két telkes faluként említi, bár 1518-ban még 4,5 portával rendelkezett.

A Gánt nevű Árpád-kori települést a Pázmándi (PL XVI.11.) térkép Öreg Gánd néven regisztrálja. A falu első említése az Albeus jegyzékben maradt fenn. Később egyetlen forrás sem szól róla. Lengyel Alfréd feltételezése szerint már a tatárjáráskor elpusztult.

Örkény település a szentmártoni uradalom térképén fordul elő Praedium Örkény néven. (PL XIV. 1) Eltekintve az 1222. évre datált, 18. században hamisított oklevéltől, első említése az Albeus jegyzékben történt, a pannonhalmi apátság birtokaként. A helységben Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt templom is állt. Az 1518-as dicalis összeírás, mint egy portás települést veszi fel, de ezután már nem emlékeznek meg róla. Bár lehetséges, hogy aTákó, majd az Iványos család birtokában volt, s a XVIII. században a pannonhalmi apátság is igényt tartott rá.

Hasonlóan jó forrás az elpusztult Selyemcsuk településre a pázmándi térkép. (PL XVI. 11) Elkészítésének indokáról maga a térkép tájékoztat: "Ezen Mappát, mely szerént Tekintetes] N[emes] Győr vármegye hites földmérője még 1819 Esztendőben, Szfent] Imrei és Selyem Csuki Pusztáknak, neve külömben a Pázmándi Felszeri Helységhez tartozó Birtokoknak, ki terjedéseket fel mérte, minek utána mi alól írottak, Sz[ent] Iván [június] hava 12 és 13 napjaiban, a már régi időktül fennt állott vilongásokat, mint törvényes Bíróság el intéztük és az általunk szinte a Szőlő Hegytűi fogva egész Péri határig 46 fel hányatott határok által lett el határozást eszközlöttük volna s Így az ujjra ki mért

határoknak egymástul való távolléteket, ezzel mindenütt... mindenkép jól meg egygyezőleg tapasztaltuk... 1832. szept. 21." Természetesen Selyemcsuk településre jó forrás még a GYEL No, 97.1., PL IV.4. és a PL XI.13. számú térkép is. A Selyemcsuk puszta szintén egy Árpád-kori település nevét őrizte meg. Eredetileg a 1216-os pápai megerősítő bulla szerint a pannonhalmi apátság birtoka volt. Az Albeus féle jegyzék Pázmánddal együtt írja le, igaz ez utóbbinak más volt a birtokosa. A jegyzék szerint 51 háznép élt itt, köztük 14 jobbágy. Az apátság jobbágyai, szőlőművesei és tárnokai lakták. Lengyel Alfréd szerint a török pusztítás miatt semmisülhetett meg. Igaz, már az 1518-as dica összeírás sem veszi fel. Az 1646-os vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv pedig Apárturlak néven említi.

Hasonló volt Söptér település sorsa is. Nevét a térképek őrizték meg. (PL XI.13. 1818) Elsőízben egy 1357-es oklevél említi „Septer” néven, később a Szent Adalbert prépostság birtoka lett. Karácsonyi Sándor szerint kezdettől fogva a prépostság tulajdona volt. A16. századi dicalis összeírások nem tesznek említést róla. A vármegyei nemesi közgyűlés 1593. április 19- i, 1616. április 16-i, majd 1616. május 28-i bejegyzése pusztaként tünteti fel. 1933-ban Söptér puszta, Töltéstava és Táplánypuszta Töltéstava néven önálló kisközséggé alakult.

Eredetileg Táplány is Árpád-kori település volt. Már 1220-ban Feyregház (Fejéregyház) néven szerepelt, amikor is a győri káptalan aTöttösy család sarjának Cathlu által ajándékozott földet átadta a pannonhalmi apátság tulajdonába. A település nevéből következően valószínűleg kőtemplom állhatott a faluban. 1500-ban már Táplány néven ismeretes, de nevezték Félegyháza pusztának is. A16. századi dicalis összeírásokban már nem szerepel. 1933-ban kiszakították Pér határából és Söptér és Töltéstava pusztákkal együtt, alakult kisközséggé.

A mai Nagyszentjános község elődje, Szentjános falu élete is megszakadt a török hódoltság idején. Praedium Sz[ent] János néven a Szentmártoni uradalom térképén fordul elő, mint az uradalom Kismegyer pusztához tartozó felső része. (PL XIV. 1) Az eredeti helység, az úgynevezett Krémer dűlőben feküdt, ahol hajdani templomának romjai még a 19. században is láthatóak voltak. A 16. századi dicalis összeírásokban nem szerepel. 1627-ben Ali csausz benépesítette, de 1683-ban ismét elpusztult. A későbbiek folyamán a település nevét Gönyű határában Kis- és Nagyszentjános puszta tartotta fenn, Önálló községgé 1990-ben alakult.

Szintén Árpád-kori eredetű volt Szentiván község (ma Győrszentiván néven Győr város része). Nevét egyházáról, Keresztelő Szent Jánosról kapta, s temploma még 1500-ban is megvolt. Az 1531-es portális összeírás desertaként, azaz pusztult helyként említi és a 16. században többet már említést sem tesznek róla. Ráth Károly szerint 1699-ben Lendvay Piacit pannonhalmi főapát állítólag református vallású horvátokat hozatott a faluba. Feltehetőleg, Szentivánt már előbb megszállták, mivel 1672-ben a fehérvári pasa megintette Gencsi főapátot, hogy ne kényszerítse a protestáns lakosságot katolikus vallásra. 1683-ben ismét elpusztult a falu, s legkésőbb 1718-ban Kimléről származó horvátokkal telepítették be.

Egy másik török kori emlékről is vall a szentiváni térkép, (GYMSMGYL GYMU 114) még pedig András váráról. Ez ugyanis Győr várának előre tolt kis erőssége volt, és már a 16. században is létezett. A vármegye 1613-ban már kijavítását is elrendelte. A várda helyét még ma is fel lehet ismerni Győrszentiván határában az András vári dűlőben.