Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

A polgári, civil élet mellett különösen a porosz-osztrák örökösödési háború, majd Lengyelország ismételt felosztása olyan katonai igényeket is felvetett, amelyek teljesítése során nem lehetett nélkülözni a kor színvonalának megfelelő katonai, topográfiai térképeket. Az 1740-es évektől az 1780-as évek derekáig, utolsó harmadáig elkészült a Habsburgok uralkodási területén az ún. I. katonai felmérés, amelyet befejezésének ideje okán neveztek József császár korabeli felmérésnek. A birodalmi vezetés 1:28.800 -es arányú, az akkori Európában kiemelkedő részletességű és jelentőségű térképsorozatot készíttetett el. Azokról a körzetekről, amelyeknek a szervezése, hadászati, harcászati tervezése megkívánta 1:14,000 arányban is készülhettek katonai, topográfiai lapok.

A történeti, néprajzi, agrártörténeti, történeti-földrajzi kutatás ugyan az első világháború körüli időktől tisztában volt mind a birtok-, mind a katonai térképek forrásértékével, a kutatók inkább csak illusztrációs anyagként, mint sem forrásként használták fel ezeket. Mappáink hiteles reprodukálása, a másolatok sokszorosítása nemcsak költséges volt, de az okmányszerű hitelesség biztosítása is szinte megoldhatatlan maradt.

A színes fényképezés, majd a xerox és a különféle digitális technikai megoldások, mind az anyaggyűjtés, kutatási dokumentálás, elemzés, mind a közzététel műszaki nehézségeit elhárították.

A millecentenárium időszakának nagy levéltári, tudományos szenzációja volt, hogy a Szabolcs-Bereg-Szatmár megye mai magyarországi területének első katonai felmérését színes, méretében negyednyire csökkentett kötetben közzétették, majd a mai megye történeti alkotó elemeinek teljes anyagát is további 3 kötetben a legszélesebb nyilvánosság elé tárták. Döntő fordulatot jelentett az is, hogy a Hadtörténeti Levéltár az I. és a II. katonai felmérés anyagát, amelyet Bécsben a Kriegsarchivban őriznek végre eredeti méretben, színes reprodukciókban hozzáférhetővé tette. Ezt a forrást már a harmincas évek gyarló technikájával sok félreértésre okot adó fekete-fehér filmre is rögzítették vagy sóspapír másolatokat készítettek róluk. Ezeket most már „nyugdíjazhatták“.

Jelen kötet Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárban őrzött, az úrbéres települések állapotfelvételi térképeit, illetve az úrbéres és a földesúri használatot, tulajdonlást, birtoklást elkülönítő térképeiből ad bő válogatást, valamint uradalmi és vízrendezési térképekből közöl jó néhány darabot illetve közzé tesz néhány határkijelölő lapot. Ahol arra mód nyílt egy-egy település korábbi és későbbi felvételeiből is válogathattunk.

A történeti, néprajzi, agrár-, településtudományi kutatásokban ez a forrásanyag eddig sem volt ismeretlen. A szakmai, tudománytörténeti hagyományoktól egyáltalán nem függetlenül ezeket a térképeket korábban a földesúr és jobbágyai földhasználati, határhasználati vitáinak dokumentumaként elemezték, Háttérbe szorult az a tény, hogy az úrbéri állapotokat rögzítő és az úrbéri perek döntéselőkészítő, döntést rögzítő térképei a jogi-, társadalmi-, tulajdonviszonyok megállapításán túl, tájtörténeti, termeléstörténeti, ökológiai szempontból talán még pótolhatatlanabb fontosabb források, dokumentumok. Velük szerencsés esetben kis tájak, körzetek összefüggő területeit lehet apró részleteikben mozaikszerűen tanulmányozni. Ezek a térképek minden másnál áttekintőbben, részletesebben, pontosabban vallanak a táj állapotáról, a tájban folyó munkáról, termelésről. Olyan esetekben pedig, amikor egy-egy településről a 18. századi első rögzítéstől a 19. század végéig ismételten készítettek felvételeket a táj átalakulását, a termelés technikai, szervezeti, jogi és egyéb viszonyainak történeti változását mindennél jobban, minőségi és mennyiségi vonatkozásban egyaránt mérhető, konkrétan ösz- szehasonlítható, elemezhető módon rögzítik, teszik vizsgálhatóvá. Ennek történeti, néprajzi, ökológiai, agrár-, és településtudományi jelentőségét aligha lehet kétségbe vonni.

Az urbariális térképek forrásértékét csak növelheti, hogy a kortársi hivatalos szervek az alapfelmérések hitelességét helyszíni ellenőrzési mérésekkel mérlegelték, megerősítették, olykor korrigálták. Másfelől az úrbéri viszonyokat rögzítő térképek műszaki pontossága olyan fokúvá vált a 18. sz. közepére, utolsó harmadára, hogy az egykorú és későbbi katonai topográfiai felmérések illetve a kataszteri térképek anyagával jól összevethetők. Manapság akár a légi felvételek, ortofotók és az űrfelvételek adalékaival egyetlen adatsorozatban is rögzíthetők, s így a legújabbkori kutatások számára is kiváló ösz- szehasonlítási anyagot, alkalmat kínálnak. Jelen kötetünkben ezt éppen csak érinthetjük, de az eddigi ilyen irányú kísérleteink ígéretes eredménnyel kecsegtetnek. (Lásd Tanai Péter tanulmányát!)

Térképeink a táj sok múltba mutató történését rögzítik. Letűnt korok emlékeit, elpusztult falvak, építmények helyét rögzítik. Hadd utaljunk Pátka lapjának Vestigia Pagi, Arcis Vestigia feliratára (PL IX/7) vagy Abda község három térképen, jól dokumentált mai településhelyére, „vándorlására“. (GYEL No. 202, GYMSMGYL GYMU 2)

Geometráink - más forrásokból csak nehezen rekonstruálható módon - szinte képszerűen tárják elénk a 18. és 19. századi állapotokat és az esetleges változásokat. Éppen csakegy-két helyen rögzítik a szántók hagyományos háromnyomásos rendjét, - jellegzetesen ezek leginkább a megye peremterületein fordulnak elő. Ezt az egy-két esetet nem számítva-mindenütt a véglegesen kiosztott, egyéni használatban tartott földműves üzemek szabad gazdálkodásával találkozunk. Igaz, a határokat a korai térképek apró, szinte négyzetes dűlőkre osztották, minden úrbéres gazda lehetőleg minden dűlőben kapott egy-egy kicsi, olykor csak néhány száz négyszögöles földdarabot. Mint Bödöge esetében láttuk, 41 dűlőre bontották a szántókat, egy holdnál nagyobb területet az egész telkesek is csak ritkán használhattak. A 19. század derekán, második harmadában, általános tendenciává vált a dűlők összevonása, nagyobb parcellák kimérése, aminek sok üzemviteli előnye lehetett, bár akarva-akaratlanul egyesek kezébe kedvezőtlenebb tulajdonságú földek kerültek, mások előnyösebb feltételek mellett vehették örök tulajdonba földjeiket.

A térképek mutatják, hogy a rét- és kaszálóterületeken szívósan élt még az évenkinti újraosztás igénye. Amikor azonban az urasági földeket elkülönítik, a maradványföldeket kivonják a telkesgazdák, zsellérek használatából, uradalmi, házi kezelésbe veszik, és maguk műveltetik meg. A jobbágyi, zselléri eredetű famíliák a szántóik közelébe eső réti földeket felparcellázzák, parcelláztatják, majd a korábban véglegesen felosztatlanul használt réti kaszálók mind nagyobb részét örök tulajdonul kiméretik maguk között.