Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

Az uradalmi térképek egyik legszebb és legtanulságosabb darabja a bencések Győrszentmárton köré szervezett középkori gyökérzetű uradalmát mutatja be. A térképet 1821-ben Király György vármegyei hites földmérő, „geometra” szerkesztette. A latin nyelvű mappa Vénektől Három Tarjánig bemutatja az összefüggő, egymáshoz kapcsolódó községekből, pusztákból kialakult birtok láncolatot és a közvetlen közelben fekvő szigetszerű birtoktesteket, a Csallóközben fekvő Kulcsodot, a Pusztai járásban a Rába melletti Csanakot és a szigetszerűen elkülönült Gug pusztát. (PL XVII/20)

A térkép hangsúlyozottan külön jelölte zöld színnel a terület nyugati és déli részét borító nagy, többé-kevésbé összefüggő erdőségeket valamint szürkével (kékkel) különítette el a szőlőhegyeket. Csanakon, Nagybaráton, Tényőn, Nagy- és Kisécsen, Ravazdon illetve Szentmárton mezővárosában, Pázmándon, Nyalkán voltak jelentős szőlők. Az utóbbi helyen a pázmándi szőlők folytatásában a falu északnyugati negyedében volt akkor jelentősebb ültetvény, illetve ettől elkülönülten Győrasszonyfa és Táp határa mellett, külön szigetet alkotott a Réz hegy. A térképész figyelmét nem kerülte el Győrszentiván két kis szőlőhegye sem.

Jellemző, hogy a korszokást követve gondosan jelölte a térképész az un. tilosokat illetve a tiltást jelző alkalmatosságokat. Különösen sok tiltásjelző veszi körül Szentivánt, Kismegyert, Kisécset, Ravazdot, lllokot. Ez utóbbi három birtokrészt együttesként kerítik a sűrűn kitűzött jelek. Nyilvánvalónak látszik, hogy ez esetben az értékes, összefüggőerdőséget óvták tiltással. Kismegyerés Szentiván esetében (Hecse pusztával együtt) a Bana-Bábolna felé vezető út, illetve a budai posta út, a Palotai út állathajtásától, legeltetésétől védték a területet. Azért kell erre következtetnünk, mert mindenütt a tiloson kívül keskenyebb vagy szélesebb sávokat hagytak az utak mellett.

Térképünk a falvak és a puszták határainak, fontosabb vizeinek feltüntetése mellett a településeket és az allodiumokat sematikusan jelöli. A községeket egy-egy toronyszerű rajzi jellel, az allodiumokat pedig udvaraik és építményeik alaprajzának vázlatos bemutatásával érzékeltetik. Gondosan berajzolták a fontos közlekedési vonalakat.

E térkép kapcsán érdemes utalni arra, hogy az uradalom területe nagyjából megegyezik a bencés főapáti alárendeltségbe tartozó plébániákat magában foglaló exemptus területtel, ahol a Szentmártoni Főapátság gyakorolta a püspöki jogokat. A birtoktest plébániái a területileg illetékes püspökség joghatóságából kiemelve, külön egyházmegyét is alkottak.

Amikor az uradalmi térképek készültek a földesúri birtokszervezeteknek még kettős arculata volt. Egyfelől dézsmájukkal (tized és kilenced adásukkal), és munkájukkal (robot kötelezettségükkel) részt vettek a jobbágyok és a zsellérek az uradalmi gazdaság fenntartásában, másfelől mind nagyobb lett a súlya a házi kezelésbe vett pusztáknak, ahol az allodiális üzemek mind izmosabbakká váltak. Az elkülönözési perek és az úrbéri rendezések ezeknek a házi kezelésű uradalmi üzemeknek a kiterjedését is jelentősen megnövelték.

A jobbágyfelszabadítás után a telkes jobbágyok, földművelő zsellérek földjük tényleges polgári jog szerinti tulajdonosaivá váltak. A nagybirtokok munkája a majorokban a „puszták népe”, a béresek, cselédek, uradalmi alkalmazottak közreműködésével folyt tovább. A19. század fejleményeit jól jellemzi a Győrszent-márton mezővárosát körülvevő majorokat bemutató, másutt már külön értékelt 1881-ből származó rendkívül szép térkép. (PL IV/4) A 19. századi átalakulást jól szemlélteti, ha ezt a fejlett üzemviteli térképet összevetjük a jóval korábbi kismegyeri térképpel, amely 1775-ben készült (PL XI/3), és a kismegyeri major területével határos a Nagybarát és Kisbarát közötti térség 1778-as Magyar István féle mappájával. (PLVI/3) Ezek a térképek is a történelem és a történeti etnográfia kutatásának alapvető forrásai, mással nem helyettesíthető dokumentumai.

Úthálózat, közlekedés

Térképeink egy-egy falu határában sokfelé elágazó, elvezető utat jelölnek. Természetesen ábrázolásuk olyan, hogy aligha dönthető el az adott térkép alapján egy-egy útszakasz miként kapcsolódik a tágabb táj vagy a nagyobb országrész vérkeringéséhez. Jó eszköz számunkra Győr és Moson megyék 1786-ból keltezett, Magyar István magyar- országi hites mérnök által rajzolt térképe, hogy megértsük a hagyományos életmód keretei között milyen úthálózat fűzte fel vidékeinket, kapcsolta be az országos forgalomba.

A térképmű Pozsony és a Morva folyó torkolatától a Fertő tóig falvankénti részletességgel Sopron, Veszprém, Komárom, és Pozsony megyék határai között részletes vízrajzi ábrázolás mellett a teljes úthálózatot feltünteti.

A térképet sajátossá teszi, hogy a megszokott észak-déli tájolástól eltérően, fordított, dél-északi beállítással készült. A településeket elnagyoltan, kicsit sematikusan, de jellegzetességeiket híven tükrözve mutatja be.

Nagyon gondosan ábrázolja a domborzatot, tüskés, pillacsíkos, árnyalásos technikát alkalmazva. Hasonlóan alaposan érzékelteti a vízfolyásokat, ereket, folyókat, tavakat, lá- pos, vizenyős felületeket. Különösen szemléletesen örökíti meg az Öreg és a Mosoni Duna szigeteit még azokon a szakaszokon is, amelyek a megye határán kívülre esnek. Vízrajzi bemutatását azzal is emlékezetessé teszi, hogy a Csilizközt körülölelő „Csilisz" folyó medrét mind a Győr, mind a Pozsony megyei szakaszon igyekszik nyomon követni.

A térkép alapján világos, hogy a megye úthálózatának tengelye a Budát Béccsel összekötő út. Ennek az útvonalnak meghatározó átkelő helye Győr, Abda révhelye. Sajátos, hogy Budáról Győrbe két út vezetett. Az egyik a „Budai Posta utt” a Duna árvízmentes partvonalát követte, Gönyű (Gönyő), Likóts pusztán át vezetett, a másik Bábolnán, Banán át érte el a megye határát. Bőny, Örkény érintésével futott be Győrbe úgy, hogy Szabadhegynél egyesült a Székesfehérvárról Mezőőrsön át a Püspökalap, Pér, Táplány szomszédságában futó, szintén országos jelentőségű úttal. Ennek a második „Budai útt" jelzésű iránynak megkülönböztető jelzője volt a „Vírtesen" földrajzi név,útirányjelző. Utunk Győrtől nyugatra Öttevényen át Horvátkimlétől délre vezetett Mosonba, és „Bétsi Posta Utt” felirattal kap kiemelést. Óvárnál kelt át a Lajtán, Bezenye előtt ketté vált. Az egyik ága Németjárfalun, Körtvélyesen keresztül lépett osztrák terű-