Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

letre. A másik ága Bezenyén, Rajkán, Oroszváron át futott a pozsonyi révhelyhez. Ennek az útvonalnak a jelentőségét a térképész azzal is hangsúlyozta, hogy szürke színnel és szaggatott fekete vonallal jelölte. Ezt a jelölési technikát alkalmazta geométránk a Pápáról Győrbe vezető út ábrázolásánál is. A „Pápai Posta Utt" Gyarmat, Tétszentkút, Tét, (Szemere - amit ábrázolt, de nem nevesített -) Ménfő érintésével érte el Győrt.

Sajátos, hogy a térkép Sopron felé csak a Bezi, Fehértó, Markota, Bödöge, Cakóháza útirányt mutatja a Kapi és Bősárkány közötti átkelőhellyel. Már a 18. század végén kezd kialakulni a Győr Sopron közötti megyehatár keleti oldalát kísérő út, Kóny, Markota között. Úgy tűnik, hogy a Sopronba vezető úthoz Hédervártól Mecséren át Lébényen, Sövényházán keresztül kapcsolódtak a megye északibb térségei, illetve a Csallóköz területei. Ez az út Fehértónál csatlakozott a Győrből a Sopronba tartó úthoz.

A Szigetköz közlekedése Győr Révfaluban ágazott ketté. Újfalun, Zámolyon, Zsejke pusztán, Rárón át vezetett és futott a nyugatra vezető ág Hédervárra, Kimiére, Arakra, Halásziba, Feketeerdőre és Kilitire. Ásványtól a Szigetköz északi része akkor még Pozsony megye területéhez tartozott, ezért nem ábrázolta mérnökünk e rész falvait, útjait.

Révfaluból Vámos és Szabadi községek irányába indult ki út a medvei révhez. A Csilizközt szinte az Öreg Duna és a Csiliz illetve a megyehatár mentén körbe futotta egy út, Radványnál ágazott ki Balony felé egy Szapra vezető út. Balonyt egy másik út Patassal is összekötötte. A térkép szemléletesen utal arra, hogy a készítés idején a Csi- lizköz földjén még mennyi tó volt.

Térképünk a megye keleti felén nagyon gazdag úthálózatot mutat. Az említett Budára vezető két és a Fehérvárra vivő út mellett név szerint megnevezi mérnökünk a ma már csak népnyelvben élő „Palotai Utt” nevét, amely Bánkról Tápszentmiklóson, Tápon, Nyalkán és Pázmándon át Szabad,hegy érintésével Kismegyertől délre vezetett Győrbe. Kismegyernél ágazott ki a „Wesprémi utt”, amely Ravazd, Écs, Nyúlon keresztül a Pándzsa (Pansa) nyugati oldalán futott. Ez az út a kismegyeri majortól délnyugatra kelt át a Pándzsán és csatlakozott a Palotai úthoz.

Ettől az úttól délre a Sokoró tényői völgyében és dombvonulat déli előterében párhuzamosan több keletről nyugatra vezető út futott a Bakony aljától a Rába völgyéhez Mórichida, Rábaszentmihály révhelyeihez. Jellegzetes, hogy Mórichidának ahhoz a már az ókorban és a Karoling korban is fontos rábai átkelőjéhez, Ménfőről, Gyirmótról, Koroncón át egyenes, közvetlen út vezetett.

Nem tekinthető véletlennek, hogy a Veszprémi útról, a Palotai útról, a Fehérvári útról illetve a délebbi, Vértesen át vezető Budai útról több út futott Gönyühöz, ami akkor nagyon fontos átkelőhely, a Dunántúl és a Dunától északra eső részek egyik tekintélyes forgalmú összekötője volt.

A megye közlekedése szempontjából nagy jelentősége volt a folyóknak, a vízi utaknak. A Duna Győrig illetve Mosonig volt biztonsággal hajózható, nagy gabonás hajókkal, amelyeket lovakkal vagy emberi erővel vontattak. A Győr fölötti zátonyosabb vizekre építették a burcsellákat. Térképeink néhol fel is tüntetik a hajóvontató utakat. A Dunán sok leúsztatott tutaj is közlekedett. Ezeket régebben Győrig fel is vontatták. A vízen szállított faanyagot a Rábán, Rábcán akár kisebb egységekre, akár szálakra bontva továbbíthatták, amint erre még az 1950-es években emlékeztek. Az építésnél nélkülözhetetlen, helyben meg nem termő fákat, gerendának való rönköket a folyókba torkolló ágak, erek, vízmedrek segítségével szinte az építési helyig igyekeztek vízen vontatni. Győr egyik régi metszetén ábrázoltak is felvíznek vontatott tutajt, amit a régi nyelv lápnak, talpnak is nevezett. De a vizes vidékeken a szénafuvarozástól kezdve mindenfélét szállítottak csónakkal, dereglyékkel. A Szigetközben az ilyen, a napi gazdálkodást szolgáló vízen járást az 1960-as években még fényképeken is megörökíthette a néprajzi kutatás.

Az Öreg-Dunát a 19. században birodalmi érdekből bevezetett gőzhajózás tette rendszeresen hajózhatóvá, mesterséges beavatkozással. Ez viszont alapvetően megváltoztatta a Mosoni-Duna és az északi Kis-Duna vízjárását.

A Rábán és a Rábcán tűzifát úsztattak le rendszeresen, amire az 1950-es évek idősebb nemzedéke még jól emlékezett.

Győr nagyvárossá, kereskedelmi központtá válásában a vízi szállításnak nagy szerepe volt. Avasúti hálózat kiépülésével Győr forgalmi gócpont maradt, de nagyon érzékeny veszteséget szenvedett el a folyami áruszállítás lehanyatlásával. Elvesztette a gabonakereskedelemben vitt vezető, közvetítő, átrakó szerepét. Ez egyaránt érintette a polgárságot és a földműves társadalom fuvarozásból, hajóvontatásból, szekerezésből élő rétegeit és ennek bérmunkásait.

Összegzés

A 18. század közepétől hazánkban egyre fontosabbá vált a birtokok részletes térképezése. Ennek megvoltak a gyakorlati okai. Egyfelől az egyes birtokokat pontosan el kellett különíteni, másfelől a térképektől és készítőiktől mindinkább elvárták, hogy a föld- használatot, a topografikus körülményeket minél részletesebben és pontosabban rögzítsék. A birtokok tulajdon- és használati viszonyai, művelési ágak, dűlők, parcellák szerinti szabatos elkülönítésének mindennapi igényei a települések határairól igen részletes felméréseket kívántak meg, 1: 7000, 1: 2800 vagy 1:2700 arányban kellett a való világot geometriai pontossággal, kellő részletességgel rögzíteni.

A magyar társadalom és az állam megfelelően, európai színvonalon felkészült mérnököket, geometrákat, „inzselléreket" képeztetett ki. A 18. század közepétől, második felétől kiválóan kiművelt, kellően magas szinten iskolázott, műszaki szakembergárda állt rendelkezésre. Utóbb a hazai akadémiákon, majd az egyetemen a graduális képzés intézményei is kialakultak, miközben a szokványos, mai középiskoláknak megfelelő, kon- viktusok, kollégiumok matematikában, geometriában járatos diákjainak egy része a gyakorlati munkálatokban közreműködve szerezte meg a megfelelő tapasztalatokat, vált a mindennapi praxis révén kellően felkészült szakemberré. Olykor belőlük később kiváló iskolaszervező, matematikát, geometriát oktató tanárok is lehettek.